Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - Rédey Pál: Az Evangélikus Országos Levéltár / 17–20. o.

Az Evangélikus Országos Levéltár A nagy múltú, történelmi evangélikus egyház levéltára nem tartozik a legis­mertebb, legjelentősebb levéltárak közé. Mégis rendezettsége, alkalmassága ku­tatáshoz, valamint elsőrendűen egyháztörténeti anyagának gazdagsága miatt említésre méltó levéltár. Ez utóbbi annál is figyelemre méltóbb, mivel másutt fel nem lelhető, tehát csakis az evangélikus egyház birtokában levő speciális anyag áll rendelkezésére. Terjedelme, ill. anyagbősége is sokat sejtető. Az Evan­gélikus Országos Levéltár (Budapest, Üllői u. 24.) és négy gyülekezetének (Bé­késcsaba, Nyíregyháza, Sopron, Szarvas) szaklevéltárának iratanyaga 840 éca-fc tesz ki, amelyhez hozzá kell számítanunk az egyházközségek helyileg őrzött irat­anyagát. Ezekkel együtt a magyarországi evangélikus egyház levéltári anyaga 1524 fm. ,(Több, mint másfél km!) Az intézmény az Evangélikus Egyetemes Egyházi Levéltárból fejlődött ki. Bizonyos fokú párhuzamot vélhetünk felismerni a régi „Magyar Királyi Orszá­gos Levéltár" fejlődésével. Amint az tudott, ezt az intézményt az 1723-as XLV. te. hívta létre, de csak 1756-ban valósult meg. Éppen erre az időre esik az evangélikus egyházban is egy központi irartgyűj'tő kezdeményezés. Ügy lát­szik, ebben az időben van egyfajta szellemi áramlat, amelynek igénye, hogy az okmányokat, jegyzőkönyveket, fontos iratokat központi helyen őrizzék. Mintha ennek a gondolatnak a jegyében született volna meg 1735-ben a négy szuperin­tendencia (egyházkerület) — bányai, dunáninneni, dunántúli és tiszai — igénye, hogy az együttesen tartott gyűlések iratanyagainak őriztetését egy közös helyen végezzék. Alkalmasnak erre a célra a pozsonyi líceum levéltára látszott. Ezt a XVIII. sz.-beli anyagot tekinthetjük történetileg az Evangélikus Országos Le­véltár magjának. Nem egészen száz év múlva azután Ócsai Balogh Péter egyetemes felügyelő kezdeményezésére önálló egyetemes egyházi levéltár létesült (1814) a Pesti Evan­gélikus Egyház (ma Deák téri) épületében azzal a céllal, hogy a magyarországi evangélikus egyház történetének hiteles megírását elősegítsék. A XIX. sz. de­rekára azután ennek az irányító elvnek és szempontnak az alapján állt egybe a levéltár, s ennek vezetője a kiváló és nagy tehetségű egyetemi tanár, Schedius Lajos volt, Schedius éppen a hiteles történetkutatás érdekében igyekezett ösz­szegyűjteni az egyháztörténetileg fontos írott emlékeket és az egyházközségek­ben őrzőit nevezetesebb iratokat, azoknak jegyzékeit, ill. másolatait. A század közepén Schedius gyűjtését meglepő siker koronázta. Jankovich Miklós (1773—1846) ennek a levéltárnak adományozott egy rendkívül értékes iratgyűjteményt. (Ez az a Jankovich, aki Cornides Dániel mellett kezdte a ha­zai régiségeket gyűjteni. Az idők során felbecsülhetetlen értékű oklevelek, iro­dalmi relikviák, képek, ékszerek kerültek birtokába. Gyűjtő szenvedélyének ha­17

Next

/
Thumbnails
Contents