Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - Borsa Iván: A hungarikakutatás aktuális kérdései / 8–13. o.

Archívio di Stato di Roma, amelynek törzsanyaga a pápai államnak 1870ben állami kezelésbe került, főleg gazdasági vonatkozású levéltári anyaga. Archivio Segreto Vaticano, amely a pápai állam iratanyagát őrzi a kezdetektől 1903-ig (XIII. Leó pápa haláláig), kivéve természetesen az 1870-ben állami kezelésbe került iratokat; Archivio Storico della Sacra Congregazione per l'Evangelizzazione dei Popoli o „de Propaganda Fide", amely a hit terjesztésének központi irányítására 1622-ben szervezett központi dikasztérium működése során keletkezett iratanyagot őrzi ugyancsak 1903-ig terjedően. (Zárójelben meg kell jegyeznem, hogy ezt a munkát a Külügyminisztérium levéltárában és a központi katonai levéltárban is el szerettem volna végezni, de a Külügyminisztérium arra a szokatlan álláspontra helyezkedett, hogy Olaszországnak nincs Magyar országgal a reciprocitás alapján kötött levéltári egyezménye, így nem adott kutatási engedélyt. A katonai levéltár a Külügyminisztérium álláspontját tette magáévá. Az 1985 februárjában kötött megállapodás azonban ezt az akadályt megszűntette.) Munkám Rómában tehát nem új adatok feltárása volt, hanem azoknak a nagyobb levéltári egységeknek (állagoknak, sorozatoknak) megjelölése, amelyekben magyar vonatkozású anyag van és megítélésem szerint az feltárásra érdemes. A levéltári segédletek (guida-k, inventario-k) és a kollégák segítségével e négy levéltárról igyekeztem olyan áttekintést szerezni, amely a jövőben segítséget nyújthat anhoz, hogy különböző korszakokra specializálódott levéltárosok és történészek a kiválasztott levéltárba történt belépésük első napján már érdemi feltáró munkába kezdhetnek. Ennek érdekében természetesen az is szükséges, hogy a feltárásra vállalkozó megismerkedjék szakmai jelentésem vonatkozó részével, amely az Országos Levéltárban a hungarikareferensnél betekinthető. — Félreértések elkerülése végett meg kell jegyezni, hogy az általam megjelölt állagokon és sorozatokon kívül is létezhetnek más magyar vonatkozású iratok is^ de az általam megjelölt állagok és sorozatok biztosan tartalmaznak forrásérték és mennyiség tekintetében egyaránt számottevő iratokat, bejegyzéseket. A háromhónapos, kizárólag hungarikaközpontú munka szükségszerűen vetett fel új kérdéseket, illetve új megvilágításba helyezett régóta ismerteket. Ezek a gyűjtés tudományos, technikai és szervezési vonatkozásait egyaránt érintik. Teljességre természetesen nem tarthatnak igényt, hisz egyik tapasztalatom éppen az volt, hogy a levéltárak eltérő anyaga és szervezete, a különböző korszakok, az iratfajták változatossága stb. újabb ós újabb megvilágításba tudták helyezni az addig meglehetősen egysíkúnak tetsző kérdéseket. Minthogy ezek jelentős része általános szakmai érdeklődésre tarthat számot, ráadásul több olyan is van köztük, amelyekre egyelőre még nincs válasz, s a válaszadásban bármely levéltáros szerepet vállalhat, ismertetem ezeket. Közülük első helyen a levéltári hungarika fogalmának az eddiginél árnyaltabb megfogalmazását kell említeni. A Levéltári Igazgatóság által 1969-ben adott definíció nem ad választ egyes olyan kérdésekre, amelyek említett munkám során jelentkeztek. Pontosításra két területen volna szükség. Az együk a földrajzi határok változékonysága, a nmásik geográfiaiílag és/vagy nemzetiségi alapon meg nem határozható, de a magyar történelem szempontjából mégis lényeges adatokat jelenthetnek. Földrajzi határnak eddig meglehetősen sablonos módon a dualizmusban kialakult határokat tekintettük. Folyóiratunk olvasói már találkozhattak azzal a jelenséggel, hogy a Vatikán a török által megszállt, a Szávától délre fekvő bosznai és belgrádi püspökséget a XVII. században is Magyarországhoz tartozónak tekintette (lásd a folyóirat 1985. évf. 1. sz. 64.1.), ugyanakkor a Habsburg 11