Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 2. szám - Borsa Iván: A hungarikakutatás aktuális kérdései / 8–13. o.

királyok magyar királyi mivoltukban is igényt tartottak e püspökségek kegyúri jogára. 'Kapcsolódik ehhez Bosznia kérdése abból a szempontból is, hogy a boszniai ferences rendtartomány irányító szerepet játszott a török által megszállt déli (részek egyházi életében. Másik konkrét példa Dalmácia hovatartozása a XV. század első felében. Dalmácia és így számos kis .területű egyházmegyéje a század elején szilárdan Magyarország részét képezte, de fokozatosan átcsúsztak Velence fennhatósága alá, s az 1420-as évek elején már teljesen velencei területnek számítottak, amit a vatikáni forrásanyag igazol. Ebből viszont az következik, hogy csak kb. 1420-ig lehet a reájuk vonatkozó adatokat hungarikaként kezelni, s az ezt követő időkben egyre sokasodó dalmáciai vonatkozású iratanyagot figyelmen kívül kell hagyni. Ez a gond azonban nemcsak az ország egykori déli határára vonatkozik, hisz nem tekinthető minden korszakban stabilnak az ország nyugati határa sem. — Földrajzi jellegű az a kérdés is, hogy II. Ulászló és II. Lajos királyok által cseh királyi minőségükben Budán kiadott, kizárólag csehországi ügyekben kelt, legtöbbször cseh nyelvű oklevelek hungarikának tekinthetők-e? Mindebből azt a következtetést kell levonni, hogy a hungarikafeltárásra utazó levéltárosnak részletekbe menően tisztában kell lennie a korszak és az illető országgal való kapcsolat történetének fontosabb részleteivel, ideértve a földrajzi szempontokat is. — E következtetés levonása után még mindig nyitva marad a kérdés, hogy ez az egyes kiutazók által minden esetben kidolgozandó előfeladat legyen-e vagy központilag történjék gondoskodás ilyen tájékoztatók összeállítása érdekében? A földrajzi vagy nemzetiségi alapon meg nem határozható hungarika alatt lehet érteni^ részben a boszniai ferences rendtartomány már említett ügyét is, de ilyen például a pálos rend új regulájának kidolgozása a XVII. században, s nehéz elképzelni, hogy a pápa által az 1490-es években a szultánhoz küldött követség ama iratai, .amelyek nem is említik Magyarországot, nem volnának-e mégis hungarikának tekintendők. Ebbe a kategóriába sorolhatunk olyan eseteket is, mint a zimmerwaldi konferenciáról az olasz hatóságok részére készített bizalmas jelentés, vagy az olasz rendőrség által lefoglalt mintegy 60 fénykép és nyilvántartólap a II. Internacionálé állítólagos tagjairól. — Ilyen jellegű adatok előkerülését előrelátni nem lehet, szabályozni még kevésbé, de meg kellene találni a módját, hogy a feltáró munkát végző kiküldött ilyen vagy hasonló esetek felmerülésekor megfelelő útmutatás birtokában tudjon dönteni. A feltáras mélysége és a leendő mikrofilmezéssel való kapcsolata. Az eddigi feltárások egy-egy oklevél, irat, esetleg füzet vagy kötet mikrofilmezését tette szükségessé. Nem okozott gondot, ha egy kötetből (nagyobb jelentésből, jegyzőkönyvből) a magyar vonatkozásokat kellett bejelölni. Itt azonban volnának szabályozandó dolgok, pl. egy jegyzőkönyv esetében nem elegendő a magyar vonatkozású pontok/oldalak mikrofilimeztetése, hanem szükség van a jegyzőkönyv első és utolsó, esetleg még más oldalaira is. Az sem új probléma, ha olyan esettel találkozunk, ha teljes csomót kell felvételeztetni, de a csomón belül nincs rend, vagy ha van ás rend, a lapok nem úgy következnek egymás után, ahogy mikrofilmezni kellene (az egymásba rakott alapszámok). Mi legyen ilyenkor a teendő? Az előző bekezdés végén feltett kérdésre választ kaphatunk, ha előbb azt vizsgáljuk, hogy továbbra is a mikrofilm legyen a másolati orma vagy a xeroxmásolat egyenrangú társa lehet-e? A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy éppen a rendezetlen iratanyag esetében a drágább xeroxmásolatot kell előnyben részesíteni, s így tulajdonképpen a mikrofilmmel egyenrangúvá kell tenni. Ez a másolat ugyanis lehetővé teszi az egyes iratok rendezését és a kutatás számára való használhatóságát. Ennek a megoldásnak az elfogadása azonban 12