Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - Lichtneckert András: Iskolai iratok a Veszprém Megyei Levéltárban / 9–14. o.

gokra tagoltuk, a rendtartásokban található selejtezési szabályzatok alapján selejteztük, egységes rendezési séma alapján csoportosítottuk és jegyzékeltük. A munka során felvetődött fontos abb kérdésekre adott válaszainkat szeretnénk közreadni azzal, hogy eljárásunkat az iskolai iratok begyűjtése és rendezése területén nem tartjuk az „egyedüli üdvözítő" megoldásnak. Levéltárunk e nagy tömegű, jórészt selejtezetlen iratanyag átvételével lényegében állást foglalt abban a kérdésben, hogy történeti értékűnek, levéltári megőrzésre érdemesnek tartja-e az iskolák, köztük a leginkább vitatott alsófokú oktatási intézmények iratait. Sokak szerint az alsófokú oktatási intézmények iratai nem képeznek történeti értéket, vagy ha mégis, akkor megőrzésük biztosított a felettes szervek iratanyagában. 1982-ben a levéltári értékhatár felülvizsgálata során a levéltárak jelentős része értékhatár alatti szerveknek tekintette az általános iskolákat. Az egyik javasolt megoldás szerint a levéltárak szabadon döntsenek az általános iskolai iratok átvételéről. Mi úgy tartottuk, hogy az alsófokú oktatási intézmények iratai is történeti értékűek. Degré Alajos 1965-ben írt

3 néhány iskolai iratfajta (anyakönyvek, iskolaszéki jegyzőkönyvek, tantestületi, szülői munkaközösségi ülések, iskolavizsgálatok jegyzőkönyvei, leltárak és az általa is nehezen értékelhetőnek tartott iktatott iratok) történeti értékéről, igaz, megjegyezte, hogy csak 1954-ig keletkezett iratokat vizsgált. Az általa felsorolt történeti értékű iratfajták köre némileg bővíthető (törzskönyvek, szakfelügyeleti jegyzőkönyvek, hitoktatási iratok, statisztikai jelentések, költségvetési iratok), az időhatár is kitolható 1965-ig. Más kérdésként fogtuk fel azt, hogy mi legyen a levéltár eljárása az iskolai iratokkal mint tükröződő iratokkal, az iskolával mint levéltári értékhatár alá eső, vagy legalábbis vitatott értékű irattermelő szervvel szemben. Az eljárás döntően attól függ, hogy a valóságban milyen mértékben tükröződnek az iskolai iratok a felettes szervek iratanyagában. Ha a helyzet az, ami megyénket jellemzi, ahol az iskolák felettes szerveinek (vármegyei tanfelügyelői, járási tanácsi iratok) iratai elpusztultak, hiányosak, az iratkezelés hiányosságai miatt forrásértékük minimális, iákkor át kell venni az iskolák, köztük az alsófokú oktatási intézmények iratait is. Megjegyzem, sok időnk nem volt a meditálásra, mert a gyakori szervezeti változások veszélyeztették az iratanyag fennmaradását, ugyanakkor olyanok is gyűjtőtevékenységbe kezdtek, akik arra nem illetékesek. Fennállt annak a veszélye, hogy miközben tükröződő iratokról beszélünk, sem az alá-, sem a fölérendelt szervnél keletkezett források nem kerülnek levéltárba. Megemlíthető még egy szempont, ami éppen a vitatott általános iskolai iratokat érdekessé tette számunkra. Ez az iskola mint irattermelő szerv történetében rejlik. Különböző okok miatt (iratpusztulás, tantestület hiánya, iskolaszéki elnök szerepe a népiskolák ügyintézésében) az elemi népiskolák fondjai meglehetősen „féloldalasak", mivel elsősorban anyakönyvekből állnak. Így az elemi népiskolák történetével foglalkozó kutatóinknak több fond, sőt több levéltár anyagát kell használniuk. Az 1945 óta keletkezett iskolatörténeti forrásokat illetően viszont lényegesen jobb helyzetben van levéltárunk, mivel az iskolák és felettes szerveik iratainak átvételével a források lehető legteljesebb fennmaradását tudja biztosítani. 1945 óta ugyanis nemcsak az iratpusztulás mértéke csökkent, hanem az általános iskolai irattárak is teljesebbekké váltak, ami a bürokrácia térhódításán kívül egy mozgalmas iskolatörténeti korszak forrásainak az iskolai irattárakban való lecsapódását is jelenti. Az 1946 óta szakadatlanul folyó iskolakörzetesítések eredményeképpen viszont csupán megyénkben több százzal csökkent az önálló általános iskolák száma, ami irataik begyűjtését időben behatárolható feladattá tette. Az iskolai iratok begyűjtése és selejtezése során követett eljárásunkat ezért egyszeri megoldásnak tartjuk. A lecsökkent is10