Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - MÉRLEG - Várnai Tamás: Fejér megyei történeti évkönyv 13., 14., 15. kötet. Székesfehérvár, 1979–1981. / 80–82. o.

meg, amely méltán lett országos hírű, sőt, még határainkon túl is feltűnést keltett". A szerző, Vargha Dezső külön kiemeli az akkori polgármester, dr. Esztergár Lajos szerepét az ún. „Pécsi Norma" kidolgozásában. A nemzetiségiek történetének szentelt dolgozatok sorát Nagy Lajosnak a bólyi Batthyány-uradalom úrbérrendezés előtti nemzetiségi viszonyairól írt munkája nyitja, az egész megye, de az ország más, a török uralom után újratelepített részeire is általánosítható érvénnyel. A megszállt Baranya 1919-es szerb népszámlálásának adataiból közli tanulmányának második részét Gorjanac Radojka, összehasonlítást téve a hivatalos magyar népszámlálási adatokkal. A szerző arra is rámutat, hogy a tényeket mikor és miért ferdítették el Önkényesen. Szita László munkája: „A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon (1938—1944)" valójában az egész közép-európai régió németségének iskolaügyéről ad áttekintést, összevetve Baranya és Tolna közvetlenül rendelkezésre álló forrásanyagával. Külön kiemeli Balázs Ferenc nemzetiségi iskolaügyi referens pozitív szerepét. A szakirodalomban eddig nem ismertetett dokumentumok felhasználásával írta meg tanulmányát Füzes Miklós a délkelet-dunántúli nemzetiségi oktatásról. A dolgozat jellege és kidolgozottsága miatt nemcsak tudományos, hanem politikai jelentőséggel is bír. A zárótanulmány a még ma is indulatokat kavaró II. világháború utáni kies áttelepítések kérdésével foglalkozik a felvidéki magyarokat fogadó baranyai szervek tevékenységének bemutatásán keresztül. Bur Gábor Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13., 14., 15. kötet Szerkesztő: Farkas Gábor, Székesfehérvár, 1979., 1980., 1981. Közel 100 éve annak, hogy Károly János címzetes püspök hozzáfogott Fejér vármegye és Székesfehérvár monográfiájának elkészítéséhez. Az 5 kötetre tervezett munka eredeti elképzelés szerint a millenniumra készült volna, de végül is csak 1904-re fejeződött be. Károly a megye községeiről, egyéb lakott helyeiről és történeti helyeiről rövid összefoglalásokat készített. Ezeket az összefoglalásokat községi monográfiáknak semmiképpen nem tekinthetjük, azért utalunk rájuk mégis, mert ez volt az első jelentős kísérlet, mely a megye előbb említett helyeinek történetét — ha rövid kivonatokban is —, de közreadta. Károly munkájának értékei vitathatatlanok, számos adatát a kutatók a későbbiekben is eredményesen használhatták fel. Különösképpen hasznosak Károlynak az egyes községek birtokosaira, első írásos említésére és egyháztörténeti eseményeire vonatkozó adatai. Károly szemléletével a korszerű történeti kutatás természetesen nem érthet egyet, hi80