Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - MÉRLEG - Várnai Tamás: Fejér megyei történeti évkönyv 13., 14., 15. kötet. Székesfehérvár, 1979–1981. / 80–82. o.

szén éppen azok a problémák kerülik el figyelmét, amelyeknek vizsgálata a modern történetkutatás szempontjából nélkülözhetetlen. Gondolunk itt elsősorban a gazdasági-társadalmi fejlődés legalapvetőbb mozzanatainak bemutatására. Károly az általa összegyűjtött jelentékeny anyagot az egyházi ember szemével vizsgálta és a milleniumi korszak olvasóközönségének ízlése szerint csupán a történelmi múlt kedvező mozzanatainak bemutatására törekedett. A Károly munkájának megjelenése óta eltelt évtizedekben a helytörténeti kutatás hatalmas mennyiségű, új forrásanyagot hozott felszínre, ami lehetővé tette a községi monográfiák korszerű szemlélettel történő megírását. A Fejér megyei Levéltár gondozásában megjelenő Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13., 14. és 15. kötete megkezdte a községtörténeti tanulmányok publikálását, a három kötetben eddig 26 ilyen jellegű tanulmány jelent meg. Néhány szót kell szólni arról, hogy tulajdonképpen a szerkesztés mit is tekint Fejér megyének. A kiindulópont az ún. történeti Fejér vármegye, amely alatt valójában a megye 1946 előtti közigazgatási területét értjük. Így helyet kapnak a sorozatban mindazon községek, amelyek az 1945 előtti Fejér megyéhez tartoztak, de azóta más megyék igazgatása alá kerültek. így került a sorozatba Bakonysárkány és Diósd története. Ugyanakkor figyelembe kellett venni azokat a községeket is, amelyek 1945 után Fejér megye igazgatása alá kerültek (Bakonyesernye, Balatonbozsok, Dég). Néhány 1945 után keletkezett község (Beloiannisz, Besnyő) szintén belekerült a sorozatba. A fentiekben lényegében vázoltuk a szerkesztés legalapvetőbb szempontjait, melyeket a szerkesztő a továbbiakban is követni kíván. Az elcsatolt községeket azért kell a sorozatba bevenni, mert a több évszázados múlt Fejér megyéhez kapcsolja őket, az idecsatolt községek viszont igénylik, hogy az ő monográfiájuk is helyet kapjon a sorozatban. Magától értetődő a felszabadulás óta keletkezett községek történetének közlése is. Ami az egyes tanulmányok szerkezeti felépítését illeti, több részből állnak olyan esetekben, amelyekben az egyes községekhez jelentékeny lakott helyek és történeti helyek tartoztak, illetve tartoznak. Az utóbbiakról a községtörténeti tanulmányok külön fejezetekben számolnak be, pl. az Alsószentivánhoz tartozott Zedreg, amelynek külön érdekessége, hogy mint elpusztult helyet Károly János újra felfedezte, és az alsószentiváni birtokosok a történeti tradícióra hivatkozva a Koller-féle puszta nevét Zedregre változtatták, a név azonban idegen hangzása miatt a nép körében már nem terjedt el. Csak a történeti forrásokból értesülhetünk viszont pl. Jégháza és Labdásvarsány létezéséről (Baracska történetében). E néhány példát csak mutatóba említettük meg, az egyes községek monográfiájánál pontosan feltüntetik a szerzők a már említett kategóriákba tartozó településeket. A jelentéktelenebb külterületek és egyéb helyek történetét az illető község történetébe ágyazták bele a szerzők. Feltétlenül szólni kell a munka személyi feltételeinek biztosításáról is. A szerkesztőnek sikerült olyan kutatógárdát toboroznia, amely már összetételében is biztosította e nagyszabású vállalkozás sikerét. Nagy kár, hogy a kutatók közül egyesek, sajnos nincsenek már az élők sorában. Itt kell megemlékezni mindenekelőtt a Fejér megyei Levéltárban szinte családtagnak számított és a közelmúltban elhunyt Degré Alajosról, a történettudományok kandidátusáról, a Zala megyei Levéltár volt igazgatójáról. Munkásságának méltatására aligha elegendő az a néhány mondat, amelyet e rövid ismertetés kereteibe beilleszthetünk. Annyi bizonyos, hogy a községtörténeti tanulmányok elkészítéséből szerzőként, oroszlánrész jutott neki. (Bakonykúti FMTÉ 13., Baracska, Bodmér FMTÉ 14., Cece, Csabdi, Csősz FMTÉ 15.) Számos községtörténeti tanulmánynál társszerzőként olvashatjuk nevét. Munkásságának fő spe81