Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - HUNGARIKA - Borsa Iván: A vatikáni "Congregatio de Propaganda Fide" levéltára / 63–65. o.

bizonyult egyszeri felbuzdulásnak, mert ismert 1632-ből egy újabb vizitációs instrukció is, amellyel a Kongregáció a házasságkötések helyzetét kívánta vizsgálni a tridenti zsinat határozatainak alapján,

3 Ezt a tervezetet, lehet, hogy követte vizitáció, ezt azonban még kutatni kellene. Semmi esetre sem lehet azt a következtetést levonni ebből a tervezetből, hogy a Kongregáció teljesen tisztában lett volna a helyi viszonyokkal. Maradt azonban más emlék is. 1651 és 1657 között Benlich Máté belgrádi püspök és a török alatt levő Alsó-Magyarország apostoli vikáriusa vizitációt tartott „inter quatuor flumina inferioris Vngarie sub Turcis" (a négy folyó a Duna, a Tisza, a Dráva és a Száva), és olasz nyelvű jelentésében e területet hét régióra tagoltan létszámbecslést is közöl az ott élő katolikusokról, akik mellett még sok skizmatikust és eretneket is említ. Félreértések elkerülése végett meg kell jegyezni, hogy a fentiek nem e célra irányuló kutatás vagy akárcsak hungaricafeltárás eredményei, hanem egy olyan munka során kerültek kézbe, amelynek az volt a feladata, állapítsa meg, hogy a levéltár mely fOndjaiban, állagaiban várható magyar vonatkozás, s ezzel készítse elő az intézményes hungarikafeltáró munkát. A Kongregáció a török által megszállt európai területen a megszállás előtti országokban gondolkodott, s ezeket külön egységekként kezelte és egyes állagok iratait részben vagy egészben ezek szerint csoportosította. Ez a csoportosítás ugyan részben megkönnyíti a kutatást, mert Barbaria (Észak-Afrika) vagy China című kötetekkel nem kell foglalkozni, de olyan bizonytalan területen, mint a török által megszállt Európa, ahol a határok a török előtt sem voltak kialakultak, e tagolódásból csak kiindulni, egyedül arra támaszkodni nem szabad. Szlavónia, Boszna, Szerbia, Dalmácia, Albánia, Bulgária, Görögország akkori határait semmiképpen sem lehet összevetni vagy akár csak kapcsolatba hozni a maiakkal. Ráadásul az akkori ügyintézők sem lehettek a helyzettel mindig tisztában, s könnyen tévedtek szomszédos területek iratai is az egyes országok iratai közé. így pl. moldvai iratok kerülhettek erdélyi és valachiai iratok közé is. Esetleges félreértések elkerülése végett meg kell jegyezni, hogy a Kongregáció XVII. századi irataiban szereplő Románia minden esetben Konstantinápolyt és környékét jelenti. Ugyanakkor az akkori Boszniáról is kell ejteni néhány szót. Nem kis gondot okozott a Kongregációnak az a kérdés, hogyan működött annak idején egymás mellett a bosznai (ekkor mindig ebben az alakban szerepel) és a belgrádi püspökség, hol volt köztük a határ. Komplikálta a helyzetet, hogy a szerémi püspökséget is el kellett volna valahol helyezni a vitás területen. Külön bizottságot is küldött ki a Kongregáció az ügy tisztázására. Egy teljes kötet (1647—1668, 428 fólió) csak erre a témára vonatkozik, de még több állagban található az ügyre nézve irat, s itt vizsgálták a császár. (!) főkegyúri jogát is püspökségek betöltését illetően.

0 Az említett kötet azzal kezdődik, hogy „Belgrado in Vngaria". Tisztázatlan még, hogy hol vonta meg vajon a Kongregáció a XVII. században Magyarország déli határait,, és végül miként döntött Boszna és Belgrád határvitájában. Azt már tudjuk, hogy az 1670-es években a belgrádi püspökséghez tartozott Lippa, Karánsebes és Temesvár is.

7 Az is megfigyelhető, hogy e két püspökség élén, mint már a középkorban, szerzetesékből — elsősorban ferencesekből — lett püspökök álltak. E kérdés tisztázásához bőséges iratanyag áll e levéltárban az érdeklődő rendelkezésére. A kongregáció iratanyaga a XVII. századra nézve elsőrendű fontosságú a hungarikafeltárás szempontjából. Vonatkozik ez nemcsak a török által megszállt területekre, hanem Erdélyre és Moldvára nézve is, és nem szűnik meg a török visszaszorításával, legfeljebb fontossága csökkén. Ha arra gondolunk, hogy az Armeni, a Graeci és az Illirico címszavak alatt magyarországi örmény, 64