Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - HÍREK - Benczéné Nagy Eszter: Beszámoló a MKE Levéltári Szekciója gödöllői tanácskozásáról / 99–103. o.

Beszámoló a MKE Levéltári Szekciója gödöllői tanácskozásáról A Magyar Könyvtárosok Egyesülete .1985. augusztus 28—30-án tartotta jubileumi vándorgyűlését, amelyre az egyesület megalakulásának 50. évfordulóján került sor. Ez alkalommal a Levéltári Szekció „A levéltári nyilvántartások korszerűsítése, számítógépes felhasználása" című témát tűzte napirendre. A szekcióülésen — Ságvári Ágnes távollétében — az elnöki teendőket Dóka Klára látta el, aki bevezetőjében röviden megemlékezett a jogelőd szervezet, a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete megalakulásának körülményeiről. Elmondta, hogy az 1934—1935-ös esztendők olyan változásokat hoztak a kulturális igazgatás területén, amelyek kedveztek az egyesület megalakulásának, és a szakmai presztízs növelésére a korábbinál valamivel több lehetőség volt. A gazdasági válság elmúlt, az 1929 óta csökkentett létszámú hivatalokat újra feltöltötték, új intézmények alakultak, és megváltozott a levéltárak helyzete is. A törvényhatósági levéltáraikat a változások kevésbé érintették, de a Magyar Országos Levéltár már 1923^ban kikerült a Belügyminisztérium felügyelete alól, és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium fennhatóságával besorolták az 1912:12. tc.-vel létrehozott Országos Magyar Gyűjteményegyetembe, amelynek — többek között — néhány nagyobb múzeum, a bécsi és berlini Collegium Hungaricum, az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ is tagja volt. 1934-ben megszűnt a Gyűjtemény egy etem, és a hozzá tartozó szerveket a Nemzeti Múzeumhoz sorolták. A vidéki múzeumok, fővárosi és vidéki könyvtárak szakmai irányítására létrehozták a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségét, azonban ez csak igen korlátozott tevékenységet fejtett ki. A könyvtárosképzés és -továbbképzés, a szakmai érdekvédelem, a gyűjteményfejlesztés koordinálása teljesen gazdátlan terület volt. A könyvtárosok részéről ezért egyre nagyobb volt az igény érdekvédelmi és társadalmi szervezet létrehozására. Voltak hasonló törekvések a levéltárosoknál is. 1912-ben — két évvel az első világháború előtt — a törvényhatósági levéltárosok szervezték meg országos egyesületüket, és indították meg a Levéltárosok Lapját. A háborús események miatt azonban működésük egyre több nehézségbe ütközött, és a szervezet 1917-ben megszűnt. Az 1934-es átszervezést követően, amikor a Nemzeti Múzeum — mint ismeretes —, zömmel családi iratokat őrző levéltárát átadta az Országos Levéltárnak, saját szakterületén egyre jobban biztosítani tudta a szervező és irányító tevékenységet. Természetesnek látszott az, hogy ezzel párhuzamosan a levéltárak és könyvtárak között alakuljon ki együttműködés. A szervezet Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete néven 1935ben hagyatta jóvá alapszabályait, és 1936 októberében tartotta első, nagy érdeklődéssel kísért kongresszusát. A levéltári szakosztály gerincét az Országos Levéltár gárdája alkotta, de szép számmal részt vettek benne törvényhatósági levéltárosok, az egyházi és magánlevéltárak munkatársai is. Az első kongreszszus előadói között a kor legkiválóbb szakemberei találhatók, akiknek munkássága messze túlmutat a második világháború előtti évtizedeken. (Például a törvényhatóságiak közül a fővárosi Budó Jusztin, Kovács Lajos, a debreceni 99