Levéltári Szemle, 35. (1985)
Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - HÍREK - Oborni Teréz: Get ready – go: a noszvaji számítógépes konferenciáról / 97–98. o.
kai adatot számol ki a gép, és kerületenként táblázatba szedve írja ki azokat. Ez a program tipikus példa a gép számolási gyorsaságának kihasználására, hiszen ugyanezen műveletek elvégzése asztali számológéppel hónapokig tartana, s a hibalehetőség is nagyobb lenne. Természetesen az itt felhasznált adatbázis egy másik programmal másféle módon is feldolgozható. Felmerült az anyakönyvek demográfiai adatainak számítógépes feldolgozása — lehetőségként. Blazovich László a náluk már meglevő tematikus feltáró cédulák gépre vitelét javasolta, amely lényegesen megkönnyítené a kutató munkáját, hiszen képernyő mellett ülve keresgélhetne a levéltári anyagban, és egyben segítené a levéltárost is a kutatószolgálatban. Kovács Béla felvetette, hogy a meglevő tervezési-statisztikai segédletek alapján célszerű lenne a levéltárak fond- és állagjegyzékét, valamint ezek mindenkori változásait folyamatosan gépre vinni. Egerben már megoldották ezt egy úgynevezett szövegszerkesztő program segítségével. így képernyőn bármikor lehívható vagy kinyomtatható fondjegyzékkel rendelkeznek, amely naprakészen a legpontosabb adatokat tartalmazza. Ezenkívül bemutatásra került a Heves megyei Levéltárban már alkalmazásban álló, a gazdasági ügyvitelt regisztráló és a könyvelést segítő program, valamint a szerveket és szervellenőrzéseket nyilvántartó, jelenleg még fejlesztés alatt álló program. A beszélgetésekből kiderült, hogy a javaslatok szinte kizárólagosan keresőrendszerek létrehozására vonatkoztak, minthogy erre gyorsaságuk miatt igen alkalmasak a számítógépek. Itt azonban fel kell hívni a figyelmet egy elkerülhetetlen tényre! A keresőrendszerek annál hasznosabbak, minél nagyobb adatbázisban tudnak dolgozni. A jelenleg a levéltárakban levő Commodore típusú gépek viszont professzionális szinten kis gépnek számítanak, korlátozott memóriakapacitással ! Műszaki adottságait tekintve ez nem elsősorban erre a feladatra alkotott gép. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehetne hasznosítani ezen a téren. A noszvaji tanácskozás inkább lelkesíteni, mintsem elriasztani akarta a jelenlevőket, és megerősítette azt a felismerést, hogy még sok időre és még több hasznos együttműködésre van szükség ahhoz, hogy a modern számítástechnika ne nehézséget, hanem munkánk megkönnyítését jelentse. A jövőre nézve hasznos lenne az adatbázis és adatkezelés egységes szabványainak kialakítása a levéltárak között, s az is elképzelhető volna, hogy a levéltárak egy-egy feldolgozásra kerülő témában alaposan elmélyülve olyan adatrendezési szisztémákat dolgoznának ki, amelyeket azután közkinccsé lehet tenni. összességében a beszélgetések során mindannyiunk számára nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon sok a tennivalónk, s a levéltárosok számára nem az a feladat, hogy programot készíteni megtanuljanak — hagyjuk ezt a matematikusokra! —, hanem, hogy a programozókkal együtt dolgozva ötleteket vessenek fel, új és új feladatokat adjanak a számítógépnek, és az adatelőkészítésben segédkezzenek. Ehhez arra lesz majd szükség, hogy a gépkezelést magas fokon elsajátítsa mindenki, és operátorként teljes biztonsággal tudjon dolgozni a számítógépen. Reméljük, a Noszvajon elindult kezdeményezés folytatódni fog, és egyre több megyei levéltár fog tudni részt venni a számítógépek hasznosításában. Oborni Teréz 98