Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - Bohony Nándor: Beszámoló Kávássy Sándor "Bevezetés a történettudományba" c. főiskolai jegyzetének vitájáról / 54–60. o.

érdekében a szerző ismertesse röviden a Henry—Fleury-féle családrekonstrukciós módszer lényegét és függelékben közölje az előbbiek által kimunkált családlapok különféle típusait is. Módosítási javaslat hangzott el a középkori elbeszélő történelmi irodalomról írottak vonatkozásában is. „Itt — állapította meg Niederhauser Emil — a szomszédok krónikái túlságosan keverednek, Cosmas 13. századi, jellegét tekintve talán Kézainak felelne meg legjobban, Dlugosz viszont 15. századi és így nyilván Thuróczyra rímel. A nyugatiakból is többet kellene említeni, így pl. Froissart-t, akiből még készült is magyar válogatás. Az Igor-éneket viszont nem említeném, hiszen szépirodalmi mű, hitelessége pedig nem áll minden kétségen felül." Majd a memoárokra térve hiányolta Saint-Simon emlékiratait és Metternich hátrahagyott írásait, illetve Churchill e vonatkozású, magyarul eddig ki nem adott műveit. Az emlékiratokkal és az útleírásokkal foglalkozó részeket illetően Kriveczky Béla a fentiekkel ellentétes álláspontra helyezkedett. Itt „talán — érvelt — nem is a műveket kellett volna ilyen mennyiségben felsorolni, mert így óhatatlanul az jut az ember eszébe, hogy még mi minden maradt ki!, hanem bővebben elmondani, hogy mi haszna ebből a történettudománynak". Ismét csak terminológiai vitára adott alkalmat a jegyzet néhány, a levéltárakkal kapcsolatos megállapítása is, így pl. a levéltártudomány és a levéltártan viszonya is. Ezeket helyesbítve Buzási János rámutatott, hogy a fenti kifejezések a köztudatban elterjedt nézetekkel ellentétben nem szinonimák, tartalmuk nem fedi egymást. Az előbbi ugyanis „a levéltárügy elméleti, jogi és módszertani kérdéseivel foglalkozó komplex tudomány . . . Beletartozik egyebek közt a levéltártan, a levéltári irattan, a levéltári statisztika, a levéltári igazgatástan, a levéltári jog, a levéltári tájékoztatástan stb. A levéltártan a levéltári anyag elméleti vizsgálatával, valamint a levéltári munka elvi és módszertani kérdéseivel foglalkozik. Ennek megfelelően a levéltártan két fő területe a levéltárelmélet és a levéltári módszertan." A továbbiakban megállapította még, hogy a Magyar Országos Levéltár anyagának leírása hiányos, mivel a jegyzet nem említi, hogy 1945 óta itt őrzik az országos jelentőségű családi és testületi levéltárakat, vagyis az egyik legkutatottabb forrásegyüttest, valamint a kapitalista korszak legfontosabb gazdasági szervezeteinek, vállalatainak iratanyagát is. Megjegyezte továbbá, hogy az országos levéltár jegyzetben közölt szervezeti felépítése 1980-ban érvényét vesztette. Ma ugyanis az országos levéltárban négy nagyobb szakmai szervezeti egység található; így a Feudalizmus kori, a Polgári kori, a Reprográfiai és az Anyagvédelmi Osztály, míg a térképtár, a jegyzet állításával ellentétben, sohasem alkotott önálló egységet. Hozzászólásában Buzási János még két figyelemre méltó megállapítást tett, melyek közül az egyik a földrajzi nevek forrásértékével foglalkozott. Elismerte ugyan, hogy ez utóbbiakból értékes következtetések vonhatók le, egyúttal azonban arra is utalt, hogy „a múlt század végétől kezdve államigazgatási vagy politikai megfontolásból tömegesen változtattak meg régi helyneveket és ez napjainkban is folytatódik. Az ilyen újonnan adott nevek az adott helységre nézve gyakran semmiféle történeti információtartalommal sem bírnak." Másik megjegyzése a térképek osztályozására vonatkozott, s leszögezte, hogy a jegyzet idevágó meghatározása túlságosan is kategorikus. Sajátos ellentmondás, hogy miközben a vitatott jegyzet majd minden bírálója szóvá tette, néha pedig egyenesen kifogásolta Kávássy munkájának adatgazdagságát, mégis úgyszólván alig volt olyan hozzászólás, amely ne tett volna javaslatot a jegyzet tematikájának ilyen vagy olyan irányú bővítésére. A kétségkívül megalapozott észrevételek közül most csak Niederhauser Emilét emel59