Levéltári Szemle, 35. (1985)
Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - Bohony Nándor: Beszámoló Kávássy Sándor "Bevezetés a történettudományba" c. főiskolai jegyzetének vitájáról / 54–60. o.
jük ki, aki a jegyzet egyetemes történelmi vonatkozásainak kibővítését indítványozta, mondván, hogy „az egész anyag így, ahogy van, alapvetően a magyar történelemre van szabva, még csak nem is a magyarországira, mert a nemzetiségekre alig van utalás. Szinte azt mondhatnám, a mai Magyarországra van szabva ..." A vitaülés záróakkordjaként Kávássy Sándor emelkedett szólásra és megköszönte a szervezők, valamint a bírálók közreműködését. Ezt követően leszögezte, hogy nem volt szerencsés a tárgyból teendő kollokvium eltörlése és kifogásolta azt is, hogy a helytörténelmet a „Bevezetésből" kiszakítva önálló tárggyá léptették elő. A továbbiakban elmondta, hogy a felsőoktatás ideális tankönyve kézikönyv is egyben, de messzemenően egyetértett azzal, hogy e kézikönyvnek is jól elsajátíthatónak kell lennie. Majd arra utalva, hogy bírálóinak egy része sokallta a jegyzetben felhalmozott lexikális ismereteket, mások viszont épp ezek további bővítésére tettek javaslatot, egyrészt arra mutatott rá, hogy a „kevés", illetve a „sok" meglehetősen szubjektív kategória, majd így folytatta: ha „nem szentírásnak nézzük a jegyzettankönyvet, melynek minden sorát szentségként kell magához vennie a hallgatónak, kiderül, hogy nem is olyan sok, ami első tekintetre annak látszott. És még egyet. A kézikönyv azért kézikönyv, hogy lexikonszerűen tájékoztasson, a kézikönyvjelleggel írt tankönyv tehát nem fosztható meg lexikális jellegétől, a lexikális adatoktól." Végül az oktatás kérdéseit is érintve annak a véleményének adott hangot, hogy az általános iskolai tanárképzés egyik gyengéje éppen abban keresendő, hogy az „nem gondol eléggé a tanulni vágyó hallgatóra és nem biztosít szellemiekben minden tekintetben kifogástalanul terített asztalt". Bohony Nándor Köszöntjük Bélay Vilmost, a Magyar Országos Levéltár főlevéltárosát, akit a művelődési miniszter kiemelkedő, több évtizedes levéltári munkássága elismeréseként 1985. augusztus 20-án Szabó Ervin Emlékéremmel tüntetett ki. (HU