Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - Farkas Gábor: A közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága átszervezésének kérdései, 1948–1949 / 49–53. o.

gyár királyság területén élnek, birtokaikon csak okleveles gazdatiszteket alkalmazhatnak.)

2 A gazdasági albizottság újjászervezése 1945 nyarán megtörtént. Hatásköre az adott viszonyokhoz idomult. A közigazgatási reformkérdések felvetése során külön a közigazgatási bizottság különleges alakulatairól nem esett szó, azok sorsát a bizottság egészével együtt kezelték. * * * 1948 elején a Belügyminisztériumban az önkormányzati közigazgatás és az állami szervek összehangolt működésének kialakításáról többször szó esett. 1948. január 23-án a minisztériumban főispáni értekezlet volt, ahol a tárgyalást vezető miniszteri biztos felvetette az önkormányzati közigazgatás és az állami szervek közötti harmónia hiányát. Ennek felszámolására (a hároméves tervfeladatok teljesítésére) hívta fel a főispánok figyelmét, mivel a szakigazgatásra háruló feladatok maradéktalan elvégzését a törvényhatóságok, illetve a községi önkormányzatok bekapcsolásával látták biztosítottnak. Nyilvánvaló, hogy ezt a koordinációt a törvényhatósági közigazgatási bizottság tudta elvégezni, amelynek elnökei éppen azok a főispánok voltak, akik a belügyminiszteri értekezleten részt vettek. A főispánok elmondották, hogy a törvényhatósági közigazgatásra háruló feladatok a jelentkező problémák mellett másod- vagy harmadrangú kérdésekké válnak. A döntő gazdasági feladatokat a törvényhatóságokban is, az állami szakszervek vezetésével valósították meg.

3 így az önkormányzati igazgatás által felvetett kérdések 1948 tavaszán, nyarán aktualitásukat elveszítették. A közigazgatási bizottságnak is a népi demokratikus átalakulás napi kérdéseihez kellett igazodnia. Mivel a jogszabályok még a polgári életviszonyokra vonatkoztak, érthető, hogy a bizottságban felmerülő kérdések is idegennek hatottak. A főispánok mégis a közigazgatási bizottságokban látták a népi demokratikus fejlődés helyi gazdasági kérdéseinek összefogó szervét. Tudták azonban, hogy szervezeti átalakítás szükséges ahhoz, hogy a bizottság a tervgazdálkodás adta lehetőségek kereteit át tudja fogni. így javasolták a kormánynak, hogy több albizottságot szüntessen meg, de létesítsen újakat is. 1948. július 26-án az MDP Központi Vezetőségének a közigazgatási politikával foglalkozó csoportja javasolta a közigazgatás egyszerűsítésének meggyorsítását. A szakemberek a közigazgatási bizottság átszervezésében látták az átalakítási munka kezdetét. Többek között a törvényhatósági közigazgatási izottságon belül a közegészségügyi, illetve szociálpolitikai albizottság megszüntetését, a népjóléti albizottság létrehozását javasolták. Ekkor még nem esett szó arról, hogy a többi albizottsággal (a fegyelmi választmány, az adóügyi bizottság, a gazdasági, a népoktatási, az útügyi, a kisajátítási, a telepítési) mi történjék? A gazdasági albizottság irányítása a törvényhatósági tervmegbízott kezébe került. A tervmegbízottak státusát önkormányzati és állami vonalon egyaránt az 1947. július 11-én megalkotott törvény tette lehetővé.

4 A törvényhozás gondoskodott arról, hogy a hatóságok kötelesek működésük körében a tervet minden rendelkezésre álló eszközzel végrehajtani. A törvény felhatalmazta a kormányt, hogy a terv megvalósítását jogszabályok útján is segítse, s ebből a célból rendeleteket bocsáthatott ki, jogszabályokat módosíthatott és hatályon kívül helyezhetett. Nem állt jogában azonban a nemzetgyűlés által alkotott törvényeket módosítani, és nem alkothatott közjogi vonatkozású rendeleteket a kormány. A törvény még arra is utalt, hogy a kormány ezen a címen nem kapott felhatalmazást a közigazgatási szervezet átalakítására. 50