Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Egy alföldi mezőváros 1689-es adóösszeírása és dézsmajegyzéke: kutatás-módszertani elemzés, II. / 27–34. o.

IVÁNYOSI-SZABÖ TIBOR Egy alföldi mezőváros 1689-es adóösszeírása és dézsmajegyzéke (Kutatás-módszertani elemzés) II. (Elemzésünk első részében egy szinte egyedülálló összeírás történeti statisztikai feldolgozásra történő előkészítésével foglalkoztunk. Sorra vettük azokat a megszorításokat, a forrás felhasználhatóságával kapcsolatos észrevételeket, amelyekre feltétlenül tekintettel kell lennünk, ha megbízható eredményekre kívánunk jutni. Az alábbiakban azt kívánjuk érzékeltetni, milyen formában tudhatunk a város társadalmának szerkezetére és gazdálkodásának jellegére, struktúrájára eddig ismeretlen és tudományos igényeknek mindenben megfelelően újabb adatokat kapni.) Nyilvánvalóan nem elégedhetünk meg azzal, hogy a statisztikai eszközök segítségével csak a város egészéről szolgáltassunk adatokat. Ennél a tagolatlan adatsornál lényegesen összetettebb és a történelmi valóságot pontosabban tükröző mutatók és arányszámok is kibonthatók a rendelkezésünkre álló adatlapokból. Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges, hogy előre rögzítsük a város társadalmának szerkezetét, az egyes rétegek közötti válaszvonalakat. Bár nemesek fellelhetők voltak a városban is, lényegében nem beszélhetünk kiváltságos osztály jelenlétéről, sem a közvetlen feudális függésről. Itt ún. armalista nemesek éltek, akik nem rendelkeztek nemesi fundussal, hanem a város határából éppoly jogon birtokoltak telket, illetve termőföldet, legelőt, mint bármely polgár. Adókötelezettségeik éppen olyanok voltak, mint a nem nemes, azaz lényegében jobbágy cíviseké. Ezek a körösi armalista nemesek a kecskemétiekkel összefogva már 1671-ben a megyéhez fordultak kiváltságaik érvényesítése érdekében. A Füleken működő vármegyei szervezet viszont nem tudott érvényt szerezni a városokkal szemben ezeknek az igényeknek. Éppen 1689-ben tett panaszt a megyén Deák Pál, Kecskemét egyik leggazdagabb armalistája, mely szerint a város többi lakosaival azonos módon köteles adózni, sőt a város még személyi szabadságukat is megsérti, bebörtönzik őket, megverik, házaikba betörnek. Ám a város a megye követelésére sem változtatott korábbi eljárásán, s a következőkben is úgy kezelte őket, mint a város bármely polgárát. Igen sokatmondó, hogy még 1778-ban, közel száz év múltán is lényegében ugyanilyen okok miatt emelnek a nemesek panaszt a város vezetői ellen.

1 Tehát a 17. század végén élő körösi társadalmon belül lényegében igen nehéz jogi alapon különbségeket tenni. A kétségtelenül legkötöttebb viszonyok között levő cselédek sem különültek el mereven a társadalom többi részétől. Az anyagi helyzetük, a vagyoni kiszolgáltatottságuk mértéke döntötte el, hogy cselédnek szegődtek-e, vagy sem. 27