Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Egy alföldi mezőváros 1689-es adóösszeírása és dézsmajegyzéke: kutatás-módszertani elemzés, II. / 27–34. o.

Nem jelentett lényegi társadalmi különbségeket a zsellér—gazda megkülön­böztetés sem. „A zsellér Kőrösön egyszerűen más házánál lakót jelent" a 17— 18. században. A fogalom következetes alkalmazását nehezíti az is, hogy „A zsellérnek két válfaját különböztetik meg: van más telkén élő zsellér és van más házában lakó zsellér." 2 A zsellér fogalmának korabeli értelmezését dokumentálhatja néhány kecskeméti feljegyzés is. A két város közötti közelség és sokirányú kapcsolat kizárja annak lehetőségét, hogy e szót kétféleképpen értelmezzék. Főzőnét 1707-ben tévedésből a zsellérek közé is felvették, ,,. .. hol­ott háza lévén, a gazdák között is fel van írva" 3 — rögzítették neve mellett. 1708-ban Tót Istvánné adózó nevét követi az alábbi magyarázat: ,,A sillerek közé írtuk, mivel háza nincsen, hanem másnál lakik." 4 A feljegyzéseket szük­ségessé tevő bizonytalanság is érzékelteti, hogy a gazda és a zsellér között nem volt lényegi, társadalmi különbség, sőt még a vagyoni megkülönböztetést is csak egy meghatározott ingatlan alapján tették meg. így érthető, hogy az összeírások alkalmával sem elég következetesen és pontosan használták e kifejezést. Ezért a statisztikai feldolgozás során nem alapozhatunk a gazda—zsellér megkülönböztetésre, különválasztásra. Ezt elsődlegesen nem az teszi lehetet­lenné, hogy teljesen nincstelen gazdák és igen jómódú zsellérek egyaránt elő­fordulnak. Ezeken felül elgondolkodtató Szaszó György nem egyedül álló esete is, aki nem más portáján lakott, tehát ily módon a gazdák közé kell sorolnunk, de neve mellett az alábbi bejegyzés található: „Az likban 7-ted magával" la­kott, és a felsorolás szerint vele azonos portán volt ott Verebes Albert, illetve „Ugyanott az likban Tolt András 2-sod magával." Tehát az utóbbi két adózó Szaszó György zsellérei voltak. 5 Szentesről, illetve Kecskemétről idevetődött emberek ők, akik csaknem teljesen nincstelenek, és hármójuktól is csak mini­mális összeget tudtak behajtani az adószedők. Talán még ennél is nagyobb gon­dot jelent az, hogy az ugyanabban az évben felfektetett különféle nyilvántar­tások egyazon adózókat hol gazdának, hol zsellérnek tüntetik fel. Többek kö­zött Kovács István, Hegedűs Mihály és Somodi János a porciókivetési lajst­romban gazdaként, a dézsmajegyzékben zsellérként szerepel. 0 Nem jelenthettek önálló társadalmi réteget az ún. ridegek sem. E fogalmon a 17—18. században általában a házasságra nem lépett, egyedülálló (főként) férfiakat értették. Ezek vagyoni helyzete is erősen eltért egymástól, illetve nem elég következetesen használták e fogalmat sem. Kis János, akit zsellérnek és ridegnek tüntettek fel, „menyestül" élt másodmagával. Tehát egykor feltétle­nül volt családja, sőt az összeírás időpontjában sem volt ténylegesen „rideg", egyedülálló. 7 Éppen ezért a korabeli terminológiát lehetetlen megnyugtatóan használni. Majlát Jolán sem tudott ezekre a megkülönböztetésekre támaszkodni. Módosí­tásokkal és pontosításokkal következtethető az általa is alkalmazott felosztás, amely egyébként a 17—19. századi agrártársadalom rétegződésével foglalkozó feldolgozásoknál kisebb eltérésekkel lépten-nyomon feltűnik: nincstelenek, tör­pebirtokosok, kisbirtokosok, középbirtokosok és gazdag parasztok. 8 A feldolgozás során nincstelennek tekintettük azt az adófizetőt, aki csak a nyilvántartásba vett személyek után esedékes adó kifizetésére volt kötelezve, legfeljebb egy-egy süldője, sertése volt, más jószággal, főként lóval vagy szarvasmarhával nem rendelkezett. A dézsmakivetés során sem szőlő, sem szán­tóföld után terménybefizetésre nem késztették, tehát sem saját szőlővel, föld­del, sem felesbérlettel nem rendelkezett. Törpebirtokosoknak minősítettük azokat az adózókat, akik lóval vagy szarvasmarhával rendelkeztek, felesbérlet, vagy saját szőlő, illetve egyéb ter­23

Next

/
Thumbnails
Contents