Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - G. Vass István: Két vita a levéltári értékhatár kérdéséről / 3–11. o.

rium szerveinek hiányát, a TüK-iratok problémáját, a szerkesztési kérdéseket említette, mint amik kiküszöbölésében a jelenlegi vita és az ehhez hasonlók is segíthetnek. Nem titkolta azt sem, hogy egyesek kétkedve szemlélik az egész kérdést, mondván: a történeti érték változó kategória, s ezért az egész vizsgálódás ingoványos talajra épül. Mások pedig a túlzott radikalizmustól, a levéltári forrásbázis elszegényítésétől óvnak. Ezúttal is hangsúlyozta, hogy az anyag lezárása előtt igyekeznek figyelembe venni minden ésszerű javaslatot, hogy a végleges iratjegyzékek a szakmai közmegegyezést tükrözzék, s ezáltal remény lehessen egységes alkalmazásukra. Fraknói Mária szerint a levéltárosok általában magától értetődőnek tartják, hogy az iktató- és mutatókönyvek nem selejtezhetők, pedig a tárgyilag átrendezett, illetve a jelenkori, tárgyilag irattározott iratokban való eligazodáshoz e segédkönyvek már alig, vagy egyáltalán nem használhatók. Miután ezek tetemes mennyiséget tesznek ki, felvetődik a kérdés, hogyan értékeljük ezután a segédkönyveket. Nem kellene-e módosítani a korábbi korszakok iratkezelési gyakorlata alapján leszűrt véleményt. Rózsai Ágnes bevezetőben arra utalt, hogy napjainkban is történik iratpusztítás. Sok esetben elönti a szervet a hatalmas irattömeg, de a néhány évvel korábbi történeti értékű iratokat már nem lehet megtalálni, s a levéltárnak nincs felelősségre vonási lehetősége. Eléggé borúlátóan ítéli meg tehát a jelen munkálat jövőjét is, hiszen egy dolog az, hogy mit határoznak el a levéltárosok, s más dolog az, hogy mit tudnak érvényesíteni elképzeléseikből. Ez a téma most annál inkább aktuális — mondotta —, mert a vállalatok önállóságának kiterjesztésével, illetve a minisztériumok ellenőrzési feladatkörének szűkítésével párhuzamosan máris felvetődött, hogy a felügyeleti szervek a továbbiakban nem ellenőrzik az iratkezelést. Elképzelhető tehát, hogy előbbutóbb a levéltári terület lesz felelős az iratkezelés egészéért. Nyugtalanítónak tartja azt is, hogy a változásokra, az új jelenségekre, új szervtípusok (pl. kisvállalkozások; VGMK-k stb.) megjelenésére meglehetősen késlekedve reagál a levéltári terület. Ki vitathatná, hogy ezek a mai magyar valóság jellegzetes és fontos jelenségei? S ugyanakkor ki garantálja irataik fennmaradását? Egyetért a személyzeti iratok megőrzésével, hogy utódainknak ne kelljen majd személytelen történelmet írniuk. Ugyanakkor kifogásolta, hogy az árpolitikával kapcsolatos iratok, valamint a szervezeti-iműködési szabályzatok csaknem teljesen hiányoznak az anyagból. Tisztázatlan, hogy hol kell megőrizni a beruházásokkal kapcsolatos tervrajzokat: a vállalatnál, vagy a tervezőintézetnél. Szőcs Sebestyén a bevezetőben szerkesztési problémákat tett szóvá. Esetlegesnek tűnik a szervek jelenlegi sorrendje. (Az írásos anyagban egyébként a szervek felsorolása fondfocsoportonként történik G. V. I.) Áttekinthetőbb lenne a javaslat, ha a szerveket ágazatonként csoportosítaná, tehát például „ipar", „közlekedésügy", „kereskedelem" fejezetcímek alatt a minisztériumtól kezdve a vállalatokon és szövetkezeteken keresztül az intézményekig minden együtt lenne felsorolva. A továbbiakban az egyes jegyzékekhez fűzött konkrét megjegyzéseket, s hívta fel a figyelmet több olyan iratféleségre, illetve tárgykörre, ami a javaslatból kimaradt. Dóka Klára elöljáróban a jegyzék szerkezetéhez, egyes szerveknek a fondfőcsoportokba való helytelen besorolásához szólt hozzá. Kifogásolta többek kőit