Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 4. szám - G. Vass István: Két vita a levéltári értékhatár kérdéséről / 3–11. o.

kelni az utóbbi másfél évtizedben kialakult helyzetet. És ilyen esetben az őszinte helyzetfelmérés hasznosabb, mint a problémákat elfedő udvariaskodás. A munkacsoport nem érezte feladatának, hogy behatóbban foglalkozzon a szaklevéltárak létesítésének kérdésével, ezért az idekívánkozó iratféleségek (pl. műszaki dokumentumok) értékelésével sem foglalkozott érdemben. A műszaki dokumentumok kérdésével egyébként az UMKL Módszertani Osztálya jelenleg is foglalkozik. Elismerte, hogy a jegyzékben jelenleg irattételek (ügykörök) és iratsorozatok keverednek egymással. Ezt azonban teljesen nem is lehet kiküszöbölni. Egyrészt azért nem, mert ezek a szervek által követett irattározási gyakorlatban is egymás mellett szerepelnek, másrészt azért, mert kifejezetten káros lenne a levéltár és a majdani kutatók számára, ha bizonyos irattípusokat (például a vezetői ülések jegyzőkönyveit) mindenáron a tárgyuk szerinti tételekbe soroltatnánk be. Ezáltal egy ilyen fontos testület működése teljesen követhetetlenné válna. A szerkesztési problémákkal kapcsolatos felvetésre utalva elismerte, hogy következetesebben végig lehetne vinni az „általános" és „különös" iratok különválasztását, sajnálattal állapította azonban meg, hogy ahol erre kísérlet történt (pl. gazdasági minisztériumok), azt a hozzászólók egy része nem értékelte, sőt félreértette. Az óvatosságra intőkkel szemben azokkal ért egyet, akik szerint az értékhatár alá sorolható szervek körét tovább lehet bővíteni. Ez nagyon fontos kérdés, amiben feltétlenül ki kell alakítani valamiféle közmegegyezést a levéltáros szakmán belül. Ugyanakkor természetes, hogy a szervek értékhatár alá vagy fölé sorolása nem egyszer s mindenkorra szóló ítélkezés. Ezeket a listákat majd időről időre felül kell vizsgálni, sőt az egyes levéltárosoknak lehetőséget kell adni, hogy a helyi viszonyok ismeretében attól esetenként eltérjenek; végül hagyatkozni lehet az iratoknak a szerveknél való őriztetésére is. Végül megjegyezte, hogy a mikrofilmezésre vonatkozó rész a Levéltári Osztály kérésére az utolsó pillanatban került bele az anyagba, saját egyéni javaslatként. További finomítására, részletesebb és átgondoltabb kidolgozására bizonyára szükség van. Molnár János, a Tudományos Tanács elnöke a vita összefoglalásaként hangsúlyozta, hogy az alapjában véve jó anyagról folyt, és igen tartalmas és hasznos volt. A munkacsoport tagjai bizonyára figyelmesen tanulmányozzák majd az itt elhangzott megjegyzéseket, s ezeket — akár egyetértve, akár vitatkozva velük — gyümölcsözően építhetik be a végleges anyagba. A vita során elhangzottakkal általában egyetért, kiegészítve azzal, hogy az elkészült listák igazában csak akkor lennének értékelhetők, ha azt is láthatnánk, hogy mi és mennyi az, ami kiselejtezésre kerül. * * * 1985. május 20-án az Űj Magyar Központi Levéltár munkatársai ültek öszsze, hogy ugyancsak a fenti írásos anyag alapján számot vessenek a levéltári értékhatár-vizsgálati munka jelenlegi állásáról. Érdekes színezetet adott a vitának, hogy a jelenlevők többsége (s így a hozzászólók jelentékeny része is) tevékenyen részt vett a főhatóságok, illetve az egyes típusszervek történeti értékű iratainak meghatározásában. Ennek ellenére élénk, csaknem szenvedélyes vita alakult ki. Erdmann Gyula bevezetőjében ezúttal a korábbi viták során felvetődött problémákat ismertette. Ennek keretében többek között egyes tételek pontatlan, túl általános megfogalmazását, az egyes listák közötti egyenetlenségeket, a helytörténeti érdekek háttérbe szorulása miatti aggályokat, a Belügyminiszté7