Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 3. szám - MÉRLEG - Balázs Péter: Kormos László: A Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Kollégium Levéltárának ismertetője. Debrecen, 1984. / 86–88. o.

KORMOS LÁSZLÓ A Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Kollégium Levéltárának ismertetője Debrecen, 1984. 428 pag. A magyarországi református egyház már a felszabadulás előtt is felismerte levéltárainak fontosságát és kezdeményező lépéseket tett az iratanyag védelmére és levéltárügyének fejlesztésére. Id. Révész Imre már több mint egy évszázaddal ezelőtt közzétette ,.A levéltárak megóvásáról és rendezéséről, különös tekintettel a magyar protestáns egyházi levéltárakra" (Debrecen, 1868) című levéltártani kiadványát. A két világháború közötti előrelépésként 1935-ben létrehozott levéltári bizottság, amelynek elnöke Révész Imre (a későbbi püspök), előadója pedig Szabó István volt, előbb levéltári szabályzatot dolgozott ki, majd ennek 1938-ban történt életbeléptetése után 1940-ben jelent meg a másolási és kutatási szabályzat. Az 1941-ben közreadott „Levéltári útmutató" jelentőségében túlnőtt a református egyház levéltárügyének keretein és egy magyar levéltári kézikönyv funkcióját is betöltötte. A felszabadulás után a református egyház nemcsak együttműködési készséget tanúsított az új levéltári törekvésekkel, hanem már 1950-ben konventi előadói állást szervezett, akinek tisztsége 1957-ben gyűjteményi főigazgatói rangra emelkedett. 1969-től a református egyház közgyűjteményeit az Országos Református Gyűjteményi Tanács irányítja. Nem kevésbé fontos, hogy a református egyház levéltári anyagának gondozásával és feldolgozásával függetlenített, szakmailag jól képzett, munkájukat szerető szakemberek foglalkoznak. Ennek a gondoskodásnak és színvonalas levéltári munkának eredményeként az egyházi levéltárak közül elsőként a református egyház levéltári anyagának fondjegyzéke jelent meg 1976-ban, majd 1984-ben a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár kiadványaként, a Művelődési Minisztérium Levéltári Osztályának támogatásával, Kormos László szerkesztésében látott napvilágot a Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református Kollégium levéltárának ismertetője. A közel félezer oldalas kötet megjelenése jelentős állomás a magyarországi levéltárak középszintű tudományos segédleteinek publikálása terén. Egyrészt azért, mert a korábbi években megjelent ilyen jellegű és mélységű egyházi levéltári _segédletek (Soós Imre: Az egri érsekség levéltára, Bp. 1957. — Nagy Lajos: A székesfehérvári püspökség levéltára, Bp. 1958. és Bónis György: Útmutató az esztergomi prímási levéltárhoz. Archívum ecclesiasticum I—

II. Bp. 1964.) készítői állami levéltári szakemberek voltak, most pedig a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár maga gondoskodott ismertetőjének elkészítéséről és sajtó alá rendezéséről, másrészt azért, mert a levéltárak általában csak igen vontatottan követték a Magyar Országos Levéltár e téren elért kiemelkedő eredményeit és mindeddig csak két tanácsi levéltár (a Hajdú-Bihar megyei „A helytörténetírás levéltári forrásai" köteteivel és „A debreceni iskolák" című 86