Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - MÉRLEG - Miklós Endre: Somogy megye múltjából 1984. Levéltári évkönyv 15. Kaposvár, 1984. / 94–100. o.

3. Befolyásolja az osztály informáltsági szintje. Azokkal a tanulókkal, akiket szüleik, óvónőik, általános iskolai nevelőik — az adott életkoruknak megfelelően — nem oltották be a hon-, a szülőföld ismereteivel, azokkal (ott) bizony nehéz dolga van a középiskolában helytörténet tanításával próbálkozó kollégáimnak. Hogyan történik az egyes cikkek felhasználása? Napjainkra a felhasználás számtalan formája rajzolódott ki. A megoldások közül három forma (látszik) dominánsabb. Az egyik megoldás az, amikor egy cikk bizonyos részének a teljes feldolgozása valósul meg. Ezzel a formával a vizsgált hat időszak két utolsó szakaszának feldolgozásánál lehet találkozni. Gyakoribb az a forma, amikor nem a tanulmányt dolgozzák fel, hanem csak annak lényegi mondanivalójával él a pedagógus. Különösen, az Árpád-korral és a török hódítás időszakkal kapcsolatos forrásoknál találkozunk ezzel a módszerrel. Az egész cikk alapos és tételes elemeztetése az 1711 és az 1918 közötti időszakról íródott művek feldolgozásáról lett általános. El kell hogy mondjam, meglehetősen hosszú és kanyargós úton jutottunk el ezekhez a formákhoz. Persze, kínálkozik még sok más, egyéb megoldás is. A fenti ismertetett „szabályokból" kiindulva várható és kiszámítható, hogy miként alakul a 15 kötet cikkeinek felhasználása. A 15. kötet tanítási szempontból egyik legjobban várt cikke: Magyar Kálmán: „Források Somogy honfoglaló nemzetségeiről". A képekkel, ábrákkal gazdagon illusztrált cikk bő és konkrét anyagot nyújt az egyik leggyengébben tanított anyagunk életszerűbbé tételéhez. A magyarság letelepedéséről, elhelyezkedéséről a Kárpát-medencében mindig részletesen szóltunk, de, hogy ez miként ment végbe Somogyban, arról megfeledkeztünk. „Feledékenységünk" valós oka ismereteink szerény volta. A cikk ismeretében adatokkal tudjuk bizonyítani a történelmi kontinuitás kezdetét, folyamatát. Szili Ferenc: „Adatok a kaposvári 10. tüzérezred doni tragédiájához" c. cikke abban segít nekünk, hogy egy vitatott problémát más oldalról is bemutassunk. A Horthy-hadsereg tisztjei közül többen (is!) látták, tudták, hogy felszerelésükkel, felkészültségükkel csak veszíteni lehet. De mentek harcolni, mert állásuk, hivataluk, fizetésük, neveltetésük azt kívánta tőlük, hogy még így is harcolniuk kell. Akkor miért írták le kétségeiket? önmaguk megnyugtatására, az utókor előtti tisztázásuk céljából? Talán: is-is. Valószínű, hogy lelkiismeretük megnyugtatása céljából. Lelkiismeretükkel nem lehet soha félrevezetni. Amit tettek, az is valami. Tanítani, szólni kell róla. Ezzel lesz valós, igaz a nemzet, nemzeti tudatunk. Nem minden tanulság nélkül lehet és kell ezt a cikket tanulóinkkal tanulmányoztatni. Elgondolkoztató és igen tanulságos dolgok kimunkálására ad lehetőséget Andrássy Antal: „Zsidóüldözés Somogyban" (1944. március—július) c. cikke. Andrássy konkrét tényekkel igazolja, hogy a zsidóüldözésben, a Gestapo és a nyilas pribékek szörnyű cselekedetei mellett, a magyar nép egy szűk rétegének a felelőssége is fennáll. A dél-dunántúli földrajzi régió népoktatásáról szól Kanyar József: „Népoktatás Dél-Dunántúlon a két Ratio között" c. munkájában. Ezt a tanulmányt a fakultatív oktatásban részt vevő diákjainkkal teljes egészében feldolgoztathatjuk. Ugyanezt tesszük Knézy Judit: „Somogy 18. századi táplálkozástörténetéről" szóló tanulmányával is. A központi utasítás is úgy szól (lásd: Fakt. tanterv, 8. oldal), hogy a negyedik fejezetnél feldolgozandó, feldolgozható: „Az iskola székhelyének és környékének népmozgásai a XVIII—

XIX. században források és irodalom alapján. Csoportmunka." 99