Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - MÉRLEG - Miklós Endre: Somogy megye múltjából 1984. Levéltári évkönyv 15. Kaposvár, 1984. / 94–100. o.

Kanyar Józsefnek értelmi és érzelmi világunkra egyaránt ható tanulmánya kiválóan alkalmas „faktos" óráinkon csoportmunkával történő feldolgozásra. „Hasi feladat", otthoni munkára is inspirál: Mi a helyzet a szülőföldem aspektusából? Nagyon tanulságos a két Ratio elméleti anyagának ismertetése. Segítségével rá tudunk mutatni az alap és felépítmény kapcsolatára. A két felvilágosult uralkodó személyiségéről is gyűjthetünk jellemző adatokat. Országos összehasonlításra maximális lehetőség kínálkozik. Knézy Judit tanulmánya nem csak arra használható fel, hogy megdöbbentő tényekkel mutassuk be az 1800-as évek éhínség jár ványait: „fűrészporral kevert őrölt kukoricacsutkát dagasztottak össze korpával és abból való kenyéren tengődtek télen", de arra is, hogy a helyi problémák okait feltárjuk. így pl. a jelzett időről az áll a tanulók tankönyvében, hogy a napóleoni háborúk nyomán gazdasági konjunktúra van Magyarországon (a háborúkhoz kellett a sok ló, zab stb.). Ugyanakkor Somogyban éhínség van? Mi lehet ennek az oka? Ez a cikk kiválóan alkalmas az ún. visszakapcsolásra. Tanítjuk gyermekeinknek, hogy Európában Amerika felfedezésével, ill. a burgonya behozatalával megszűnt az éhínség. íme itt a helyi bizonyíték is. Azokban a falvakban, ahol németek éltek, így Szülőkön, nem volt éhínség (ők termeltek burgonyát), nem így a közeli magyar lakta Kálmáncsán, Homokszentgyörgyön. A tanulmány felhasználási lehetőségét a végtelenségig lehet sorolni. Pl. miben tér el és miért az egyes falvak, tájak táplálkozási szokása? (Már a szomszéd falvaké is.) Milyen kapcsolat van a termelés struktúrája és a táplálkozás között? Találkozunk-e ma a cikkben említett ételekkel? A nevelők körében egyöntetű a vélemény (még akkor is, ha bizonyos kételyek fel is merültek, ha támadtak is formai gondjaink), hogy ma már téves és hibás úgy feltenni a kérdést, hogy mit tudunk munkánkhoz a helytörténeti anyagokból, a „Somogy megye múltjából" c. kiadvány cikkeiből felhasználni. A kérdés már évek óta nem a „mit"-en van, hanem a „hogyan" és még inkább „a minél gyakoribb felhasználásának" módszertani problémáin, lehetőségein. Bizonyosnak látszik, hogy a kiadvány 15. kötetében megjelentetett többi tanulmány: L. Nagy Zsuzsa: „Kisiparosok és kiskereskedők Somogyban", Király István: „Somogy megye uradalmainak fejlettsége a két háború között" ugyanolyan mértékben hasznosítható történelem-, földraj zöráinkon, mint az előzőekben boncolgatott munkák. Hibásan értelmezi gondolataimat az, aki e cikkből azt olvassa ki, hogy szerzője a központi anyag ellen szól és helyette szorgalmazza a helytörténet tanítását. Nem a központi — országos — anyag ellen vagyok. Országos összesítés nélkül a helyi anyag meg sem érthető. Másrészt a nemzet történelmét kell tanítani és nem Somogy, Kaposvár történetét. (Az már más kérdés, hogy min keresztül mutatjuk be a köztörténet megállapításait.) Szeretnék elmondani azonban egy esetet. A közelmúltban volt szerencsém látni egy olyan „faktos" órát, ahol a 18. századi népmozgalmat a központi olvasókönyv adatai alapján dolgozták fel (jó óra volt!), és egy olyan órát, ahol egyanezt a témát Kanyar József említett cikke alapján végezték el (lásd: a dél-dunántúli régióban, szülőfalumban az egyházközségek, parókiák, iskolák benépesedését). Nem is lehet írni, pontosan megfogalmazni — pedig hasonló felkészültségű tanárról van szó — azt a különbséget, ami az utóbbi óra javára elmondható: hangulat, eredményesség. (Jelenleg vezetésem meleltt ilyen jellegű kísérlet folyik. A felmérőlapok összesített eredménye igen elgondolkoztató tanulságokkal szolgálnak.) Nincs abban semmi erőltetettség, ha azt állítom — mert módom volt tapasztalni —, hogy a helytörténet célszerű felhasználása esetén az anyag mélyebb összefüggésének feltárását valósíthatjuk meg. Ezért is törekszünk, a tapasztalatok átadásával, a korábbi éveknél is fokozottabban felhasználni a Somogy megyei Levéltár kiadványait. 100