Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Kloss Andor: Évtizedek a levéltár szolgálatában: beszélgetés Házi Jenővel / 69–73. o.

seben. Az előszóban egyebek között megírtam, hogy a kötet 166 magyar ki-> rályi oklevelet és négy osztrák hercegi levelet tartalmaz. Ezzel az egy mondattal, hogy a soproni levéltárban 166 magyar királyi oklevéllel szemben csupán négy osztrák hercegi levél van

; a soproni intelligencia és a hazafiasán gondolkodó iparosság előtt a város magyar mivoltát illetően minden osztrák propaganda céltalanná lett. Részemről egyébként mindebben semmi különösebb tudatosság nem volt, hiszen a kötet 1921 tavaszán jelent meg, amikor még senkinek sem volt sejtelme arról, hogy népszavazás lesz. Közismert, hogy a népszavazást október 13-án, a velencei egyezmény írta elő. Amikor sor került a népszavazásra, a város lakosságának 73 százaléka szavazott Magyarország mellett, a Sopronhoz tartozó nyolc községben pedig 40 százalék. Miután a két szavazási eredményt összevonták, így jött létre átlagosan 65 százalék. Ezzel Sopron megmaradt magyarnak és 1922. január 1-én hivatalosan is Magyarországhoz kapcsolták. — Ez a kötet egy többrészes munka első darabja. .— Valóban, az első kötetet még tizenkettő követte 1944-ig. — A tizenhárom kötet hallatlanul gazdag forrást jelent mindazoknak, akik Sopron múltjával, különösen pedig középkori történelmével foglalkoznak. — Túlzás és elbizakodottság nélkül mondhatom, hogy a kutatás számára kikerülhetetlen forráskiadványról van szó. Meg aztán ezek a kötetek számos érdekes adatot is tartalmaznak. Például, hogy mást ne mondjak, ebből az okmánytárból lehetett megállapítani, hogy a Képes Krónika festője, Hertul fia, Miklós volt, akinek 1356-ban Nagy Lajos király a Fertőmeggyesre vonatkozó királyi adományt megerősíti, mégpedig azon érdemeire való tekintettel, amelyeket a királyi családnál festészetével szerzett. Ebben a forráskiadványban adtam közre az 1929-ben általam felfedezett Soproni Virágéneket is. — Ehhez nyomban tegyük hozzá, hogy szélesebb körben ez a felfedezés tette ismertté Házi Jenő nevét. — Később magam is úgy véltem, hogy ez a két nevezetes sor többet nyom a latban, mint a 13 kötet. Mert ez a két sor valóban unikum! — Végül is hogyan fedezte fel irodalmunk becses emlékét? — A levéltár rendezése közben. Egy Városkönyvnek nevezett kéziratkötet fedőlapján egészen elmosódott betűkkel volt felírva. A kötet már többször is a kezembe került, amikor végre 1929-ben felfedeztem ezt a két nevezetes sort. A szöveg úgynevezett olasz hártya; fényes, csiszolt, írásra nem alkalmas felületére volt felírva. Jelentőségét nyomban felismertem, azonnal közreadtam és így vált közkinccsé. — Milyen volt a közlés visszhangja a szakmai körökben? —• Mindjárt megjósolták, hogy ezzel hírnevet szereztem. Mert mint később kiderült, a 13 kötetes forráskiadványt csak a tudósok használták, tehát végül is szűk körben maradt. De a Virágéneket az újságok mindjárt közölték, és ezzel valóban közkinccsé vált. Ebben az időben volt a tanítók országos kongreszszusa Budapesten. Ott ugyancsak ismertették a Virágéneket. A jelenlevő több száz tanító tehát gyorsan tudomást szerzett róla, s az irodalomoktatásban mindjárt fel is használta. — A Virágének felfedezése a levéltáros munkájának lényegére is rávilágít. Hiszen fő feladata az, hogy a holt levéltári anyagot „élővé" tegye. Mindennek 70