Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - Ladányi Erzsébet: III. András király egy ítéletlevelének értelmezéséhez: az esztergomi kommuna / 49–55. o.

LADÁNYI ERZSÉBET III. András király egy ítéletlevelének értelmezéséhez: az esztergomi kommuna A tanulmány III. András király oklevelének elemzése során a commune, -is n. szó magyarországi alkalmazásával és értelmezésével foglalkozik.

1 Ennek a terminusnak hazai előfordulása eddig Kézai művéből volt ismert, a hun krónikából. Emellé most másik forráshelyként III. András király 1294. évi oklevelét jelölöm meg, mint amelyben szintén előfordul a commune, -is n. III. Andrásnak az az ítéletlevele ez, amely a királyi Esztergom lakói és az esztergomi egyházak közötti pert akarta lezárni.

2 Az oklevél és a Kézai-krónika commune adatainak együttes tárgyalását nemcsak a szó hangalakjának azonossága indokolja, hanem a két forrásban használt legalább rokon jelentése is. Ez a rokon értelem pedig a városi kommuna. Fejtegetésemben csak a commune-val foglalkozom, nem térek ki a communtövű többi szóra, amelyek a középkori latinságban egyébként közismertek. így természetesen mellőzöm a communitas, communio, communa, communia stb. kifejezéseket, melyeknek jelentése egymáshoz közel áll, ill. egymás és a vizsgálandó commune ekvivalensei. A commune Kézainál és III. András ítéletlevelében városi kommuna értelemben történő használatához az út röviden a következőkben vázolható fel. A commune, -is n. a Thesaurus tanúsága szerint az ókori latinságban is jól ismert volt. A szó széles körű jelentéséből a Thesaurusnak tárgyunk szempontjából fontos két értelmezését idézem: 2. de rebus publicis (civitatis, collegii, aerarii sim.) i. qu. totum, interdum fere i. qu. res publica 3. de possessione communi et societate negotiorum, usus fructus sim. (t. t. iuris civilis).

3 A középkori latinságban mindezek a jelentések bizonyos történeti egymásutánban tűnnek fel. A kifejezés középkori fejlődéstörténetének legrégebbi és legjellegzetesebb színtere Észak-Itália. A latin szó ugyanis az olasz vulgáris comune-hoz legközelebb álló latin alakjában itt válik általánosan használttá, és itt éri el már a 12. században az Európában szinte egyedülálló, független városállam jelentést. A commune-nak a középkorban a legkorábbi jelentéstartalma: a valamilyen közösség tulajdona. Ennek nagyszerű példája V. Henrik császár Cremona részére 1115-ben adott oklevelének szóhasználata: „ ... megerősítjük azt, amit a maguk nyelvének sajátossága szerint commune-knak mondanak (quae suae locutionis proprietate Communia vocant), azt is, amit most birtokolnak, és azt is, amit a jövőben fognak birtokolni. . . a Pó folyó mindkét partján."

4 Könnyen megtörténhetett volna, hogy a közös birtokot jelentő commune szinte természetesen átsiklik arra a csoportra vagy közösségre, amely közösen birtokolt."' 49