Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - Ladányi Erzsébet: III. András király egy ítéletlevelének értelmezéséhez: az esztergomi kommuna / 49–55. o.

Az újabb szakirodalom azonban arra figyelmeztet, hogy a commune fogalomnak a város közösségéhez kapcsolódása nem ennyire egyszerűen, magától értetődően történt. Ez a fejlődés ti. sokkal inkább dologi közösséghez vezetett volna, de nem ahhoz, amelyben oly bonyolult társadalmi viszonyok és szervezeti elemek vannak, mint a lombard városállamokban is. A birtokközösség azonban kétségtelenül materiális szubsztrátuma volt a személyi köteléket is jelentő commune fejlődésének. Az utóbbi értelmű commune fogalom létrejöttének közvetlen előzménye az együttes eljárás, közös tanácskozás, gyűlés jelentésű commune volt. Szemléletesen mutatja a commune-nak ezt az értelmét az 1080-as években írt Arnulfféle Gesta archiepiscoporum Mediolanensium usque ad a. 1077.

6 Eszerint Lodi polgárai ,,in commune deliberant suscipiendum episcopum". Ugyanilyen „együttes eljárás" jelentésben használja a szót még Barbarossának 1183-ban a konstanzi békekötésről szóló oklevele: érvényben maradnak mindazok a szerződések és engedmények, „quae Mediolanenses per commune fecerunt civitatibus Pergamo, Novariae et Laudo . . .". Határozottabban a város kommunáját, mint intézményt jelöli a szó Bresciában, ahol egy 1120. évi oklevél szerint „in communi concione" egy castellumot adtak át valakinek hűbérbirtokként „ .. . vice comunis civitatis".

7 Ettől kezdve a commune eleinte szórványosan, majd egyre kiterjedtebben az egész 12—13. századon át az észak-itáliai városok belső berendezkedését, önkormányzatát és államiságát is jelöli, mindazt, amelyeknek védelmében a Lombard Liga Barbarossával, majd az 1230-as években II. Frigyessel küzdött. A szó használata nyomon követhető Manaresinek a milánói kommunára vonatkozó oklevélkiadványában.

8 A 13. század elejére legalábbis Eszak-Itáüában a commune az universitas és a communitas testvérfogalmává fejlődött. Ilyen értelemben alkalmazta a szót II. Frigyes kancelláriája pl. 1231-ben. Ekkor érdekes fogalmazással utasította a genovaiakat: „... universitati vestrae .. . mandamus quatenus eligatis de comuni vestro viros.. . peritos. .. una cum potestate vestra mittendos in Ravennensem curiam .. .". A levél címzettje: „ ... potestati totique comuni Janue . . .".

9 Még érdekesebb II. Frigyesnek ugyanez évi utasítása Sienának. Ennek címzettje: „ . .. potestati et consilio totique comuni Senensi.. .". Megparancsolja „ , .. electos de eommunitate vestra viros providos discretos ad nostram presentiam Transmittatis, plenam sibi auctoritatem universaliter conferendo, ut ea, que de consilio ipsorum et aliorum qui aderunt. .. viderimus statuenda, per se valeant acceptare, et quod a vobis acceptari et inpleri debeant que promittunt.. .".

I0 A commune szó II. Frigyestől való megtartása és használata a terminus itáliai bevettségét és teljes meggyökerezettségét mutatja, mert Frigyes éppenséggel nem volt híve a városok önkormányzatának, és országaiban mindent meg is tett, hogy a vele ellenséges városok autonómiáját korlátozza. Abszolutisztikus törekvése a sienaiakhoz intézett parancslevélből is kiviláglik, mert kommunájuk teljes felhatalmazással felruházott képviselőit azért rendeli magához, hogy a város kommunáját elkötelezzék a császár döntéseinek teljesítésére. Érdekes példája a városi kommuna és a II. Frigyestől a város élére kinevezett tisztségviselő párhuzamos létezésének, hogy a páviai püspök 1226-ban „ ... comunis Papié rector per d. imperatorem constitutus"-nak nevezte magát.

11 A commune-t az itáliai használattól eltérően kifejezetten a kölcsönös esküvés, esküdt kommuna vagy esküdt társulás jelentésben alkalmazza II. Frigyesnek 1232 áprilisában kelt németországi törvénye. Ebben eltörli és megsemmisíti Németország bármely civitasában vagy oppidumában „ . .. communia, consilia, magistros civium seu rectores vei alios quoslibet officiales, qui ab universitate civium . .. statuuntur . . .". Éppen ezért érvénytelenít minden olyan királyi, érseki vagy püspöki oklevelet, melyet a fejedelmek és a birodalom sérelmére 50