Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 1. szám - Bán Péter: Tudományos ülésszak a Nemzeti Levéltári Nap alkalmából: [Kosáry Domokos, Jaan van Albada, Farkasinszky Lajos, Ormos Mária, Kanyar József, Verő Gábor előadásai] / 6–17. o.

tatóknak személy szerint sem árt tudni „azokat az általános, jogszabályilag meghatározott, illetve a gyakorlatban kialakult és elfogadott normákat, szabályokat is, melyek szerint az adott konkrét ügyben is el kell járni, illetve melyek szerint általában eljártak'

5

... — ezt kívánja a források maradéktalan megértése és autentikus történelmi értékelése. Az előadás ezzel rá is tért érvelésének második alapgondolatára: a szervtörténet nem csupán mankó valami elvont, „nagy" történelem kutatásához, hanem maga is történetírás. „Az intézmények természetéből következőleg e kutatások eredményei elsősorban a történeti és az igazgatási-szervezési tudományok különböző ágazatai, végső fokon pedig, mintegy summázva, a politológia számára is nyújtanak tanulságokat. E kutatások azonban egyszersmind az igazgatás szervezésének olyan konkrét tapasztalatait is segítenek feltárni, melyek — minél közelebbi korszakról van szó — annál inkább tudnak választ adni a jelen bizonyos szervezési kérdéseire is." Az Űj Magyar Központi Levéltár e kettős szükségletnek, egyszersmind a maga információnyújtó és tudományos funkcióinak tett eleget, amikor vállalkozott a gyűjtőkörébe tartozó — sőt azon is túlmenő — államapparátusi szervek lexikonának elkészítésére. Verő Gábor nemi ködbe vesző tervekről, hanem az 1981 elejétől végzett munkáról, mintegy koncepcionális forgatókönyvről adott számot. Konkrét tárgya és időkerete: „a magyar állam 1944. december 21. és 1950. november 8. —• tehát az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásától a tanácsrendszer megalakulásának záródátumáig terjedő időszakban ténylegesen működött minden szervét (kivéve a gazdálkodó, termelő szerveket) magában foglaló lexikon". A minta: Meznerics Iván—Torday Lajos: A magyar közigazgatás szervei 1867—1937 ;

10 de annál következetesebben alkalmazva a történetiséget, mert az új munkálat nem egy időmetszetből indult ki, hanem a kiválasztott korszak egészét felvállalta. Tartalmi köre: a magyar államapparátus minden intézménye, méghozzá nemcsak a központi (országos), hanem a regionális, megyei, járási, városi-községi szinteken állottak egyaránt. Helyet kap a lexikonban minden önálló költségvetési egység, beleértve az ilyen jelleggel működő intézeteket (pl. általános és középiskolák, kórházak), de az egyazon jellemzőkkel és feladatokkal rendelkező szervek érthető módon közös szócikkekben kerülnék kifejtésre, típusaik szerint. Nem maradnak ki a felszabadult országterületen 1944. december 21. után ténylegesen tovább funkcionáló polgári típusú területi önkormányzati szervek sem, s kitérnek a szerzők a működésüket meghatározó régi jogszabályokra is. A munkálatok kiterjedtek az államhatalmi szervekre — ide sorolva pl. a nemzeti bizottságokat — „mindazon vonatkozásban, melyek az államapparátus költségvetési szerveinek létrehozásával, megszüntetésével, működésük irányításával, felügyeletével és ellenőrzésével kapcsolatosak". A teljességet illetően tehát kevés koncepcionális kifogás merülhet fel. Verő Gábor két megszorítást említett: egyfelől tudatosan nem kerültek feldolgozásra a gazdálkodási egységek, termelői vállalkozások — ezek nyilván külön szaklexikont követelnek —, másfelől a fegyveres testületeket csak olyan mértékig tárgyalják, amennyire az egységeikre vonatkozó információk rendeletekben, egyéb hivatalos nyomtatványokban vagy kiadványokban ez idáig publikusak lettek. A szócikkek béltartalmáról szólva Verő Gábor az alábbiakban foglalta öszsze a szerkesztői gárda közös alapelveit: „szervenként, illetve szervtípusonként a következő adatoknak feltárására és megállapítására kívántunk törekedni: a) a szerv létesítésének és megszüntetésének időpontja — b) a szerv jogelődje és jogutódja — c) a szerv feladata — d) a szerv területi illetékességi köre — e) a szerv ügykörei — f) a szerv hatásköre — g) a szerv irányító és felügyeleti 15