Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - Takács Edit: A Csongrád vármegyei Törvényhatósági Bizottság iratai, 1871/1872–1944 / 27–44. o.

ellenőrző rendezéskor az Igazoló Választmány anyagával egyesítve a g) állagban helyeztük el. I j) A Számbíráló Bizottság (Számbíráló Szék) iratai 1872—1884 Csongrád vármegye Törvényhatósági Bizottsága az 1870: XLII. te. értelmében, mely szerint a rendszeres állandó bizottságokon kívül joga van bizonyos ügyek előkészítésére speciális bizottságokat választani, az 1872. ápr. 29-i közgyűlésen Számbíráló Bizottságot alakított, A bizottság feladata a községi számadásoknak a törvényhatósági közgyűlés tárgyalás előtti előkészítése volt. Ez azt jelentette, hogy a bizottság a számvevőség által előzőleg megvizsgált számadásokat ellenőrizte, róluk a megye közönségéhez véleményes jelentést készített. A közgyűlés a beterjesztett vélemény alapján hozta meg a községi számadásokkal kapcsolatos végső határozatait. A Számbíráló Bizottság feladata volt a községi számadások mellett a községi gyámi számadások vizsgálata is. Mivel a megyei törvényhatósági szervezet felállítása során (1870—1871) a bizottság szükségessége még nem merült fel, ezért az a szervezeti szabályrendeletből kimaradt, sőt az időközben történt módosítások során sem került bele.'

24 Működése, hatásköre így csak a töredékesen fennmaradt iratokból állapítható meg. A közgyűlési jegyzőkönyvek tanúsága szerint a bizottság megalakulásakor az elnökből — ez az árvaszék elnöke volt —-, a megyei ügyészből, a megyei számvevőségből, egy tiszteletbeli árvaszéki ülnökből, két jegyzőből és két bizottmányi tagból állt. A Számbíráló Bizottságot -— a többi megyei választmányhoz, bizottsághoz hasonlóan — 3 évenként, az 1886: XXI. te. megjelenését követően 5 évenként választotta újra a törvényhatósági bizottság. Az 1877-es újraválasztáskor a tisztikar tagjai közül a főszám vevőt és 2 alszám vevőt, az árvaszéktől az elnököt (aki egyben a bizottság elnöke is lett) és a számvevőt, 2 jegyzőt, a megyei tisztiügyészt és 6 bizottsági tagot választott a közgyűlés a megyei Számbíráló Bizottságba.5 A bizottság összetétele 1883-ig változatlan volt, ekkor az elnöki tisztségben az árvaszéki elnököt egy árvaszéki ülnök váltotta fel, 1886-tól a bizottság elnöke az alispán lett. 1889-től kimaradtak az árvaszék képviselői, 1895-től a választott bizottsági tagok száma 4-re csökkent.

26 A községi és városi számadások vizsgálatában az 1886: XXII. te. jelentős változást hozott. A törvény 142. §-a alapján a községi számadásokat maga a helyi képviselő-testület, rendezett tanácsú városokban a számvevőség, illetőleg szakosztály vagy küldöttség vizsgálta meg. A számadások előzetes vizsgálatánál részt vettek a törvényhatóság által kijelölt ún. kívülálló egyének, akik egyben a számadásokat vizsgáló ülések elnökei is voltak. A törvényhatósági bizottság 1886-tól évenként választotta újra őket. A megyei számbíráló bizottság azonban tovább is működött, a közgyűlési jegyzőkönyvek tanúsága szerint 1901-ben választották utoljára újra a tagjait.

27 A Számbíráló Bizottság (Számbíráló Szék) működése során 1872-től 1885-ig önálló iratkezelést folytatott. A hozzá érkező számadásokat iktatta, évenként újrakezdődő sorszám szerint. Az üléseiről évenként újrakezdődő sorszámozással jegyzőkönyvet vezetett, ezek 1884-ig vannak meg kötetbe kötve. Külön kötetben találhatók a bizottságnak a községi gyámi számadások vizsgálatáról 1872 és 1879 között felvett jegyzőkönyvei. Az 1885-ös anyag a törvényhatósági bizottság közgyűlési irataiban található (90—122/1885. kgy. sz.). 1886-ban az alispán rendelettel szabályozta a számadások kezelését. Eszerint a községek számadásaikat közvetlenül a megyei számvevőséghez terjesztették be. A számvevőségi vizsgálat 41