Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - Takács Edit: A Csongrád vármegyei Törvényhatósági Bizottság iratai, 1871/1872–1944 / 27–44. o.

után az itt készült jelentéssel együtt az összes irat a közgyűlésnek címezve az alispánhoz került, aki azt beiktatta. Az alispán a következő közgyűlés előtt néhány nappal Összehívta a Számbíráló Szék ülését. A bizottság (Számbíráló Szék) tagjai a számadásokat, a számvevői jelentést megvizsgálva elfogadták azoknak a közgyűlésre való felterjesztését.

28 A Számbíráló Szék jegyzőkönyvei 1886 után, 1897-ig az alispáni fond anyagában találhatók, onnan az alispáni segédkönyvek alapján visszakereshetők. Az 1898 és 1901 között, ül. után keletkezett iratokról nem tudunk, feltételezhető, hogy a községi, ill. a megyei számviteli és pénzkezelési rendszer fejlődésével a bizottság működése feleslegessé vált és ezért megszűnt. Az állag anyagát korábban az Állandó Választmány iratai között kezeltük, és csak az 1984-es ellenőrző rendezés során alakítottuk ki az önálló állagot. k) A Csongrád vármegyei Községi és Körjegyzői Nyugdíjintézet Nyugdíjválasztmányának iratai 1888—1890 A községek rendezéséről szóló 1886: XXII. te. 66. §-a előírta, hogy az elaggott községi jegyzők és családjuk sorsának biztosításáról a megyei törvényhatóságok külön nyugdíjalap (intézet) létesítésével kötelesek gondoskodni. Csongrád vármegye Törvényhatósági Bizottsága a községek rendezésével kapcsolatos egyéb teendőkkel együtt a nyugdíjalap létesítésének előkészítésével az alispánt bízta meg az 1886. aug. 19-én tartott közgyűlésen.

29 A községi és körjegyzők nyugdíjintézetének működéséhez szükséges pénzalapok megteremtése érdekében a már e címen kezelt, a községi jegyzői szigorlatok alkalmával a jelöltek által befizetett összegekből áiló tőke kiegészítésére 1887-ben pótadó kivetését szavazta meg a törvényhatósági bizottság, egyidejűleg jóváhagyta az intézet megalakítására vonatkozó javaslatot, szervezeti szabályrendeletét.

30 A belügyminiszter által kért kisebb módosítások végrehajtása után az 1888. május 24-i közgyűlésen hirdették ki az intézet jóváhagyott szervezeti szabályrendeletét.

31 A szabályrendelet részletesen intézkedett a nyugdíjintézet tagságáról, a nyugdíjjogosultságról, a családtagok segélyezéséről, valamint magáról a nyugdíjalapról. Az intézet a vármegyei törvényhatósági bizottság felügyelete alatt állt, élén a Nyugdíj választmánnyal. A választmány elnöke az alispán lett, ő hívta össze az egyes üléseket, gondoskodott az ügyek előkészítéséről. Hivatalból tagja volt a választmánynak a vármegyei főjegyző. Hat rendes és két póttagját a törvényhatósági bizottság, hat rendes és két póttagját az intézet tagsága választotta. Mind az intézeti, mind a törvényhatósági bizottsági tagok felét 3 évenként újraválasztották. A választmány hatáskörébe tartozott az intézeti tagfelvétel feletti döntés, az alap pénztárának felügyelete, a nyugdíjazások, segélyezések iránti kérelmek elbírálása, az alaptőke megfelelő kamatoztatása. A választmány általában negyedévenként ülésezett, üléseiről jegyzőkönyvet készített. A nyugdíj választmány határozatai ellen a megyei törvényhatósági bizottság közgyűléséhez, harmadfokon a belügyminisztériumhoz lehetett fellebbezni. Az intézet pénzeit a vármegyei pénztárnok kezelte, ezért a községi és körjegyzői nyugdíjalap pénzügyi iratai a pénztárnoki fondban találhatók. A választmány működése 1924-ben szűnt meg, amikor is a községi és körjegyzők nyugdíjalapját a 160 224/1924. BM sz. rendelettel összevonták a megyei alkalmazottak nyugdíjalapjával, és Egységes Vármegyei Nyugdíjalapot hoztak létre. . A Községi és Körjegyzői Nyugdíjintézet Nyugdíj választmányának jegyzőkönyvei és iratai a választmány megalakulásától, 1888. aug. 14-től 1890-ig talál42