Levéltári Szemle, 35. (1985)

Levéltári Szemle, 35. (1985) 2. szám - Lakos János: Az általános levéltárak 1984-ben / 3–12. o.

1984-ben az Országos Levéltár, Budapest Főváros Levéltára, a Szolnok megyei Levéltár és a Tolna megyei Levéltár mellett további kettőben (Űj Magyar Központi Levéltár, Békés megyei Levéltár) kezdődött meg a biztonsági mikrofilmezés. Áz Országos Levéltár központi feladatokat is ellátó műhelye tervszerűen folytatta saját anyagának és a megyei levéltárak feudális kori összeírásainak felvételezését (1 158 092 felvétel). Az Űj Magyar Központi Levéltár műhelye a Népbíróságok Országos Tanácsa és a Népfőügyészség iratainak, továbbá az 1945 utáni törvények eredeti példányainak filmezésével kezdte meg tevékenységét (295 194 felvétel). Budapest Főváros Levéltárában 192 325, Tolnában 61 102, Békésben 16 800, Szolnokon pedig 14 058 felvétel készült el. Mindez öszszesen 1 737 571 felvétel, ami csupán kb. 200 fm irat biztonsági filmezését jelenti. Legalább az ötszörösére lenne szükség! (Az általános levéltárak 185 235 fm anyagából eddig mindössze 4400 fm irat biztonsági mikrofilmezése történt meg.) Restaurálásra öt levéltárban volt lehetőség, rendkívül szűk kapacitással. Örömteli viszont, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltárban újonnan berendezett műhely — távlatilag — jelentősen képes bővíteni a restaurálási lehetőségeket. Az 1984. évi teljesítmények azonban még igen csekélyek: Országos Levéltár: 663 oklevél, 431 terv és térkép, 14 634 fólió irat, Budapest Főváros Levéltára: 1 oklevél, 30 terv és térkép, 7156 fólió irat, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár: 8 oklevél, 156 térkép, 439 fólió irat, Baranya megyei Levéltár: 30 oklevél, 6 térkép, 160 fólió irat, Veszprém megyei Levéltár: 7 terv, 442 fólió irat. Mindez azt jelenti, hogy csupán kb. 4 fm-nyi irat került restaurálásra. (Felméréseink szerint a pusztulásnak indult, restaurálást igénylő állományrészek terjedelme több ezer fm!) Teljességgel megoldatlan az iratok fertőtlenítése. Egyedül az Országos Levéltár rendelkezik kezdetleges berendezéssel, amely 1984-ben 33 fm irat kezelését tette lehetővé. Ezen kívül csak Budapest Főváros Levéltára tudott hasonló nagyságrendben fertőtleníttetni a KÖJÁL-nál. 4. Belső levéltári feldolgozó munkák A levéltári tevékenység egyik legfontosabb részét képezik a rendezési, selejtezési és segédletkészítési munkák, hisz ezek révén válik felhasználásra, kutatásra alkalmassá a levéltári anyag. Éppen e munkák jövőbeni hatékonyabb, az igényekhez és elvárásokhoz igazodó végzése tette szükségessé az új tervezési statisztikai segédlet elkészítését. Az erre vonatkozó központi döntés 1983-ban született meg, és a tanácsi levéltárak 1984 végére nagy erőfeszítések árán végrehajtották ezen igen fontos feladatot, amelyet túlzás nélkül nevezhetünk az év talán legnagyobb szakmai teljesítményének. Az új segédlet — amelynek folyamatos, naprakész karbantartása a jövőben eminens követelmény — révén világos képet nyerünk a levéltárakban őrzött anyag mennyiségéről, feldolgozottságának színvonaláról, és lehetőség nyílik a feladatok eddiginél reálisabb meghatározására. E sorok írásakor még javában folyik a segédlet adatainak helyi és központi kiértékelése, azonban néhány előzetes következtetés levonására már most kísérlet tehető. Bebizonyosodott a régi sejtés: korábbi statisztikánk pontatlan volt (az adatok ,,göngyölítése" miatt más nem is lehetett!), s az utóbbi években meglehetősen hamis képet adott a levéltári anyagról. Itt csupán az iratok terjedelme és rendezettsége példáján próbálom mindezt érzékeltetni, 8