Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete, 1900–1944 / 47–83. o.

voltak hajlandók gazdaságaikat, műhelyeiket feladni. Ha kivételként ilyen akadt, azok szerémségi magyar gazdákkal cseréltek házat, telket. A megszállás idején a baranyai délszláv falvakban a szerb, illetve a horvát tannyelvűséget alkalmazták. Az egyik községben például a zágrábi olvasókönyvet használták. Ezt 1925-ig sokác-bunyevác nyelvjárásban írt tankönyvvel cserélték fel. Az előadásból az a meggyőződés sugárzott, hogy a Baranya megyei délszlávok hűsége a magyar állameszméhez 191B-1921 között a soproni németekéhez mérhető. Erdődi Gyula felszólalása a déldunántúli szerb lakosság csökkenéséről szólt az 1880-1930 közötti időben. Az előadó a többi között rámutatott, hogy a délszláv lakosság közül a szerbek létszámának gyors csökkenése szembetűnő a Déldunántúlon. Ez 1918-ig ugyan lassúbb folyamat, de 1930-ig elvándorlás folytán szinte robbanásszerű lett. Az is megfigyelhető, hogy a Horvátországhoz közelebb eső falvakba költöztek a délszlávok, már az 1900-as évek elején. Az 1930-ig elvándoroltak közül 1940-ig jónéhányan visszatértek a Oéldunántúlra, jeléül annak, hogy az 1920-as években felfokozott szerb nacionalista megtévesztésnek lettek áldozataivá. Zelei Ferenc előadása az 1912-ben indult köztársasági mozgalom Baranya megyei vonatkozásait mutatta be. Hangoztatta, hogy a mozgalomnak vidéki bázisai is voltak, és így nem tekinthető fővárosi asztaltársaságnak. A mozgalmat az első világháború eseményei megbénították, de a forradalmak elején újra fellángolt. Baranya megyei vezéralakjai 1921. augusztusában kikiáltották a "Baranyai-Bajai Szerb-Magyar Köztársaságot". Ez azonban nem alapult a történelem realitásain, így a manifestáláson kívül más nem is történt. A mozgalom vezérei Jugoszláviába emigráltak, ahonnan kapcsolatot találtak a köztársasági eszme pécsi képviselőivel. Kiderült az előadásból, hogy a kutatásnak még ezen a területen további tényeket kell 70