Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete, 1900–1944 / 47–83. o.

oktatást, és csak a zárt tömbben élő németeknél maradt egynyelvű a tanítás. A fasiszta eszmék az idősebb generációknál nem váltottak ki lelkesedést, sőt tartózkodóak voltak a Volksbund vezetőkkel szemben is. Ugyanekkor a tanulóifjúságot, a fiatalabb generációt a birodalom kezdeti sikerei lelkesítették, döntő részük a fasizmus befolyása alá került. Egy jelentés keserűen állapítja meg az országhoz visszacsatolt baranyai népiskolákról, hogy az ottani gyermekek eléggé elhanyagolt helyzetben vannak, s az új konstellációban, mikor a Volksbund diktatúrája ült rájuk, nem tudnak az új viszonyok közé integrálódni. Fehér István a hazai németség hűségmozgalmáról beszélt. A szakirodalomból is tudjuk, hogy a hűségmozgalom a Tolna megyei Bonyhádról 1942 elején indult el. Ez a politikai törekvés nem nőhetett a Volksbund ellenpólusává, mégis nagy jelentőségű volt. A Volksbundon kívül németek kezdetben a Die Donau című lap körül tömörültek, majd "Hűséggel a Hazához" jelszóval alakult mozgalom lett gyűjtőhelyük. Hamarosan községi csoportok alakítására is sor került. Ezek Baranya, Tolna, Fejér, Veszprém megye németlakta helységeiben bontakoztak ki, és neves közéleti emberek álltak az élre: pl. Perczel Béla főispán, Bauer József apátplébános, Krasznai István főszolgabiró, Fischer Béla alispán, Scherer János főszolgabíró, Wéber Adolf zirci jószágkormányzó, Strenner Antal tótvázsonyi, Pesovár János herendi jegyző. A hűségmozgalom vezetői a Volksbunddal szembehelyezkedve, a hagyományos magyar nemzeti gondolatot képviselték, ami akkor igen bátor tettnek minősült. Az előadó megállapította, hogy a hűségmozgalom a nácizmus magyarországi előretörése előtt nagyobb akadályt jelentett, mint a kormány által a Volksbund ellen végrehajtott néhány bátortalan intézkedés. 67