Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete, 1900–1944 / 47–83. o.

Lencsés Ferenc a martonvásári árvaház 1903-1915 közötti történetét dolgozta fel. Az intézményt a megyei törvényhatóság szervezte meg a millennium évében. A telket József kir. herceg adta át birtokából az árvaháznak. Az intézményt 1903-ban nyitották meg 39 növendékkel. Az árvák az elemi iskolai ismeretek megszerzésén túl gazdasági tevékenységet is folytattak: háziipart űztek, szőlőt, konyhakertet műveltek, állatokat neveltek. Az árvaházba csak Fejér megyei illetőséggel rendelkezők fiait, lányait vették át. Vörös József

: A tőtszentpáli "Magyar alap" létrehozásának körülményei című előadása a falu sokác lakosságának asszimilálódási folyamatát vázolta, majd a magyar művelődéstörténet egy értékes mozzanatára utalt. Hermán Ottó, - aki 1890 tavaszán Tószentpálon ornitológiai megfigyeléseket végzett - 100 forintos alapítványt tett a falu javára. Az alapítványt "Magyar alap"-nak nevezték el. Évente egy fiú és egy leány kapta az alapítvány kamatait a magyar nyelv elsajátítására tett szorgalom jeléül. X A politikatörténeti szekciót Szita László vezette, aki a német nemzetiségi iskolaügy és iskolapolitika néhány kérdéséről tartott előadást. A témát az 1938-1944 közötti időszakban vizsgálta. Elől járóban kijelentette, hogy a dunántúli németség körében a fasiszta ideológia csak felső nyomásra tudott tért hódítani. A nevelésügyre a hazai német jobboldali politika annál inkább is súlyt helyezett, mert ennek révén kívánták az ifjúságot, de a felnőtt német lakosságot is a birodalomhoz kötni. A német nemzetiségi iskolaügyről a kultuszkormányzat 1938 ősze óta részletesen tájékozódott. E jelentésekből tudjuk, hogy 1940-ig nem a Volksbund akarata érvényesült a népiskolákban. A helyi iskolaszékek meg tudták őrizni a kétnyelvű 66