Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete, 1900–1944 / 47–83. o.

Pálos Gy. Bernardin

: Székesfehérvár helye a magyar tanügyigazgatásban című témát fejtette ki. A gazdag tanügyi tapasztalatokkal rendelkező volt pécsi tankerületi főigazgató történeti áttekintést adott a tanügyigazgatás fejlődéséről, a gyakori változásokról, azok ról a törekvésekről, melyek a tanügyigazgatás egységesítést meghozták. Ebbe a históriai vonulatba ágyazta be Székesfehérvárt, ahol a középfokú, a népiskolai és az iparostanonc oktatásnak értékes hagyományai vannak. Bárdos István; Iskolán kívüli népművelés Esztergomban című témát az 1920-as évekre korlátozta. Elöljáróban a város gazdasági életére mutatott rá; arra a sajátos helyzetre, melyet a Trianon hozta rendelkezések ezen a vidéken, főleg a városban hoztak. Ezután a helyi politikai ideológia néhány kérdését vetette fel: beszélt a városi elitnek a keresztény nemzeti kurzusban betöltött szerepéről, a nacionalista, illetve neonacionalista tendenciákról, az antiszemita, irredenta megnyilvánulásokról. Ebben a nacionalista politikai és ideológiai környezetben a közművelődés nem tudott mást szolgálni mint a rezsim nézeteinek propagálását. Vörös Károly

: Francsics Károly daloskönyve címmel tartott előadása a 19. század első fele tömegműveltségének néhány kérdésére mutatott rá. A daloskönyv Veszprémben 1849-ben keletkezett. Szerzője borbélylegény, aki könyvében Csokonai, Petőfi, Vörösmarty, Czuczor verseit, továbbá az almanachlírának több alkotását, azután népszínművek dalszövegeit, népies műdalokat jegyzett fel. Az előadó rámutatott, hogy az effajta gyűjtemény sajátos műfaj, melynél az író nem szerző, hanem "szerkesztő", "válogató", és ezzel a daloskönyv nemcsak a szerző Ízlése műveltségbeli szintjére nyújt betekintést, hanem a kisvárosi lakosság egy rétegének sajátos művelődési igényére is. 65 \