Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete, 1900–1944 / 47–83. o.

völna-e valaki a trákok földjére?" - fejezte be előadását a mai gimnáziumban tanító Kalácska László. Nárai Gábor

: Előadásában a Somogy megyei tanoncoktatás kérdéseire keresett válaszokat, melyet a Magyar Tanácsköztársaság leverését követő évtizedekben vizsgált egészen a II, világháború végéig. Ennek kapcsán felidézi az 1922. évi XII. tc.-t, amely az 1884. évi XVII. te. óta másodízben rendezte a korszerűségre törekvő iparoktatást. Ezután ismertette az iparostanonc iskolák szervezetét. A megyében, 10 városban, illetve községben volt tanoncoktatás. Természetes, hogy az iskolák többsége általános irányú képzést adott, s a rokonszakmák szerinti osztályok összeállítására a törekvés csak a megye székhelyén lehetett eredményes. Az 1936. évi rendelkezés értelmében sem váltak a tanonciskolák szakirányúvá, csupán a rajzoktatást sikerült egységesíteni, és a műhelyoktatást sem tudták megvalósítani. Az oktatást a kisipari struktúrának rendelték alá, a gyárak és a vállalatok maguk igyekeztek gondoskodni az iparostanonc képzésről. Tóth Béláné

: Iparoktatás Székesfehérváron 1883-1919 című előadásában a tanoncoktatás intézményesítésének mintegy negyedszázados múltját tárta fel. Kiemelte, hogy a kisipari struktúrájú vidéki városban az iparostanoncok oktatásának különösen nagy a jelentősége. Itt tömeges oktatás történt, és a szakismeretek nyújtásán kívül az alapozó tárgyak tanítására vagy újratanítására is sor került. A tanerőket a város pedagógusai közül válogatták ki; akadt köztük tanító, tanár és iparosmester is. Az ipariskola épületét 1904-ben emelték. Itt már lehetőség nyílott a korszerűbb tanításra. 1912-1913 ban az iskola tanulóinak létszáma 812 fő volt, akik 70 szakmát képviseltek. Az ipariskola mellett inasotthon működött, ahol 20 tanuló kapott ingyen szállást, ellátást. 6 4