Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete, 1900–1944 / 47–83. o.

ságban összefoglalják, s a főispán felterjesztésével küldik el a miniszterelnökhöz. Lovasberényben a Cziráky hitbizományből és a csákvári Eszterházyak birtokából vettek igénybe ingatlanokat, melyeket házhelyeknek, szántóföldeknek parcelláztak. A juttatást 1925-ben kezdték meg, de 1930-ban még nem tudták befejezni. Közben az agrárszegénység körében a magas megváltási összegek miatt ellenállás keletkezett. Ez a földbirtokreform kapitalista megoldása volt. Sokan lemondtak a juttatott földekről, és 200 gazdát akartak kimozdítani ingatlanaikból, mert nem tudták a megváltási árat kifizetni. A rezsim a földreformmal nem érte el célját. Gyuszi László

: Tagosítás Oroszlány községben 1928-1930 című előadásában a szociális viszonyokra rámutatva kiemelte, hogy Komárom megyében Oroszlány az egyik leginkább "fogyó" község. A demográfiai helyzet 1900-tól stagnált, sok az elvándorlás. A természeti körülmények mostohák; a föld egy része homoktalaj, másutt vizenyős. 1927-ben a kisbirtokosok egy csoportja elhatározta a tagosítást. A társadalmi, gazdasági hanyatlás egyik okát a gazdák a tagosítatlan határban látták. A 328 birtokos 10 ezernél is több birtokrészletben kezelte földjét. A hatóság engedélyével a tagosítást 1929 nyarán vitték véghez. Új dűlőket alakítottak ki; szántókat, legelőket, házhelyeket. Sokan szándékoztak házat építeni, a közös udvarokból elköltözni. Tagosítás során nőtt a szántóterület, csökkent a legelő, a szőlő. Az előadó végül arra a következtetésre jutott, hogy a tagosítás szükséges volt a községben, de az alapvető társadalmi kérdéseket ezzel megoldani nem lehetett. Mátyás László

: A gyümölcsfaállomány és a szőlőtermelés alakulása a 20. század első felében Fejér megyében című témát dolgozta fel. Elöljáróban megjegyezte, hogy ezek a termelési ágak a megye mezőgazdaságában régóta kiemelkedő helyet foglalnak el. A gyümölcs53