Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete, 1900–1944 / 47–83. o.

iskolapolitikája meg is valósította. Az ellenforradalmi rezsim negyedszázada alatt a dunántúli népoktatás az 1918. év előtti struktúrához tért vissza. Az 1940-ben bevezetett nyolcosztályú elemi iskolát legfeljebb a városokban tudták megvalósítani. A Klebelsbergféle iskola- és tanteremépítési akció hatott a Dunántúl népoktatására is, bár az anyagiak jő részét az alföldi /tanyai/ iskolákra fordították. A reális fejlesztési igényeket a Dunántúlon elodázták, s a megmerevedett népiskolai viszonyok a tartalmi megújulást is gátolták. Ezt az örökséget kellett a felszabadulás után felszámolni, majd továbbfejleszteni. X Az előadások után a konferencia öt szekcióban folytatta munkáját. Az agrártörténeti szekciót Fúr Lajos vezette. A szekcióban 11 előadásra, felszólalásra került sor. A szekció két előadása a Dunántúl természetföldrajzi körülményeire ható vízlecsapolási munkálatokkal foglalkozott. Dóka Klára az 1929-1933-as gazdasági válság évei alatt végbement vízszabályozásokat tekintette át. A korreferátumból megtudhattuk, hogy a válság alatt a vízszabályozások nagyobb részét államkölcsön útján bonyolították le a kultúrmérnöki hivatalok. A munkákra égetően szükség volt, mert a vízvédelmi munkák elhanyagolása a háború alatt és az azt követő évtizedben a települések és a környező agrárkultúrák elpusztulását vonta volna maga után. A válság öt éve alatt a Dunántúlon sor került a Nádorcsatorna, a Kapós, a Sió, a Zala, a Rába, a Lajta, a Koppány, azonkívül sok patak, árok szabályozására. Ezeknek a munkáknak a településfejlesztő hatása igen hamar jelentkezett; a vízfolyások mentén halastavak, öntözőtelepek, vízimalmok újultak 5G