Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A Dunántúl településtörténete, 1900–1944 / 47–83. o.

ségben az agrárius beállítottságú mágnások, egyházi körök, a főtisztviselők alkották és csak kisebb részben a finánctöke képviselő Az előadás a dunántúli településtörténeti konferenciákat a tör ténész-közélet kiemelt eseményeinek minősítette. Hangsúlyozta, hogy a konferenciákon eddig elhangzott előadások, felszólalások és értékelések sokágú megközelítéssel keresik a válaszokat a Dunántúl kérdéseire, és amint a nívós kötetek is jelzik, ezt sok esetben meg is találták. Példa ez a rendezvénysorozat arra is, hogyan lehet beilleszteni a történeti résztémákat nemzetünk múltjába, milyen módon lehet kapcsolni a történelem regionális kérdéseit az országos fejlődéshez Végül annak a reménynek adott kifejezést, hogy a témák vizsgálata jelen rendezvénnyel nem fejeződik be, hanem az 1945. évvel kezdődő népi demokratikus átalakulás településtörténeti kérdéseinek kutatására és eredményeinek megtárgyalására is összehívnak még egy konferenciát. Ezután került sor Kopasz Gábor

: Telepítések a Dunántúlon 1919-1939. című előadásra. A demográfiai csökkenést a hatóságok telepítésekkel igyekeztek ellensúlyozni, főleg Somogy-, Veszprém-, Baranya-, Tolna- és Fejér megyében. A telepítéseknek több változata zajlott le, melyek közül a református egyház részéről kezdeményezett akciót emeljük ki, melynek része volt a debreceni és a pápai kollégium által indított mozgalom. Az előadó ezután a földművelésügyi minisztérium, majd a belügyminisztérium telepítéseit taglalta. Kiderült, hogy az állami szervek által lefolytatott és finanszírozott telepítések voltak hatékonyabbak. A telepesek zöme a Tiszántúlról, a Duna-Tisza közéről érkezett a Dunántúlra, de Zala- és Sopron megyék túlnépesedett falvaiból is hoztak telepes családokat Baranyába. A nagycsaládos telepeseknek megélhetési alapot biztosí48