Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - KRÓNIKA - Dóka Klára: Pozsony város levéltáráról: tanulmányúti tapasztalatok / 427–435. o.

állítottak össze, amelyek a repertóriumokhoz hasonló analitikus segédletek. Az iratok és kötetek levéltári jelzetét, tárgyát, évkörét, terjedelmét /pagina, fólió, iv/ közlik, de információt adnak az anyag nyelvéről, jelzik, hogy eredeti iratról, másolatról, nyomtatványról van-e sző. Oklevelek esetében megjelölik a kibocsátót, a kiadás helyét, a pecsétre vonatkozó adatokat, köteteknél pedig a kötés anyagát is. A levéltár jelenleg 60 kötetnyi leltárral rendelkezik, amelyeknek fele sokszorosítva is megjelent. E segédletek használata a kutatást rendkívül meggyorsítja, sőt jelentős részük alkalmas arra, hogy a kutatók az eredeti anyag megtekintése nélkül másolatot, mikrofilmet rendeljenek. Sajnos - a többi csehszlovákiai levéltár segédleteihez hasonlóan - e leltáraknak csak egy része jut el Magyarországra. A pozsonyi várpsi iratanyag nyelve a 17. század végéig német, majd a 18. század elejétől a központi kormányszervek megerősödésével a latin is egyre nagyobb szerepet kap. lB48-1849-ben és 18601920 között az adminisztráció magyar, majd 1920-tól szlovák. A leltárak szlovák nyelven készültek, könyvek esetében az első előfordulásnál közlik az eredeti cimet. A visszakeresés azonban - mutatók hiányában - elég bonyolult, és a többszöri átrendezés miatt a jelzetek is rendkívül összetettek. Az anyag terjedelmét nem folyóméterben, hanem irat- és kötetszám szerint adják meg, a darabszinten nem rendezett anyagoknál pedig raktári egységekkel fejezik ki a mennyiséget /pl. ladula, csomó, köteg, stb./. A pozsonyi városi iratanyagról 1722-ben készültek az első segédletek, majd 175G-ben az összegyűlt iratokat rendezték és bőrladulákban helyezték el. A 19. század közepén Gürtl Jakab az okleveleket az egyéb anyagoktól elkülönítette, és kialakította az utóbbiak jelenleg is használatos tárgyi rendszerét. Ezt 1879-től Batka 428