Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - IRODALOM - Szűcs László: Ember Győző: Magyar levéltári terminológiai lexikon, [Bp.], 1982. / 417–424. o.

ti - helytelenül - Ember Győző terminológiája is, noha a szaklevéltár kifejezést a hagyományostól eltérő levéltári anyag őrzésére szervezett levéltárak /hanglevéltár, képlevéltár, filmlevéltár/ összefoglaló megnevezésére kellene fenntartani - mint ahogyan más országokban ezt is teszik. Más esetben félrevezető a magyarázat, illetve helytelen értesülésen alapul. Példát erre szintén a "szaklevéltárak" köréből hoznék. Az előbb említett tvr. értelmében a szaklevéltárak felett a művelődési miniszter gyakorol szakfelügyeletet - ez a gyakorlatban egyike a szaklevéltárrá nyilvánítás kritériumának. Ember Győző viszont a szaklevéltárak közé sorolja a pártarchivumokat is. Nos, a pártarchivumokat egy külön rendelet kiveszi a tvr. hatálya és így a művelődési miniszter szakmai felügyelete alól, mint ahogyan nem is szaklevéltár, hanem külön levéltár, illetve külön levéltári hálózat. Egyes esetekben önkényesnek tűnik a fogalom magyarázata: a magyar levéltári nyelvben az utóbbi évtizedekben a "kiadvány" szó a publikáció értelmében, a "kiadmány" szó pedig a jóváhagyott irat értelmében vált általánossá, helyesen különválasztva a két fogalmat. Most itt azt .olvashatjuk, hogy nem indokolt a kiadvány és a kiadványozás szó használata. Tehát az ösztönös és ösztönösen helyes nyelvfejlődéssel ellentétesen hat ez a javaslat. Megint más esetben - és fajnálatosan nagy az ilyenek száma semmitmondó az egy-egy fogalomhoz fűzött meghatározás, illetve magyarázat. Példának az irattan fogalmi kategóriából számosat lehetne hozni /gépirat - gépírással, írógéppel irt irat; távirat távirással, távírógéppel írt irat stb./, melyekhez - egy lexikon esetében - hozzá kellett volna fűzni, hogy egyáltalán mikortól fordulnak elő az Írásbeliségben, illetve a magyarországi gyakorlatban, a távirat esetében rögzíteni lehetett volna, hogy közülük 422