Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - IRODALOM - Révész Tamás Mihály: Kállay István: A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848. Bp., 1980. / 403–407. o.

és a Károlyi nagybirtok* a saját költségén létesített és tartott fenn katonaságot. Az Esterházy hercegi hitbizományban 1734-ben állítottak fel egy zászlóaljat; a Károlyi ezredet ugyanebben az évben gróf Károlyi Sándor alapította. A földesúri hatalom kiépülése és megszervezése a falusi önkormányzat válságát hozta. Mindez azt eredményezte, hogy a falusi igazgatás egyre inkább a földesúri érdekek képviselője és kiszolgálója lett. A 1B. század közepétől figyelhető meg a gyakorlat, hogy az uradalomnak három-négy jelöltet állítottak, akik közül a lakosság egyet biróvá választhatott. Fontos funkciója volt a 18. századi nagybirtoknak a betelepítés, habár a szerző - Bzekfű Gyulával vitatkozva - nemcsak ebben látja a nagybirtok szerepét. A telepítés alapvető kérdéseit a nagybirtokos döntötte el; a kivitelezés a birtokkormányzat dolga volt. Az állandó munkaerőhiány kényszeritette az uradalmakat, hogy ne csak az újonnan be-, hanem a visszatelepülőknek is kedvezményeket adjanak. A közigazgatási feladatok között említi a szerző az építésrendészetet, a tűzvédelmet, a kézműipart, a kereskedelmet, az egészségügyet, az árvaügyet, a vallásügyet, a földmérést és a telekkönyvezési. A birtokkormányzat szerveinek kiépülése, a szakképzett tisztek megjelenése nem hagyta érintetlenül a földesúri jogszolgáltatást sem. A legszembetűnőbb változás az uriszéken kivüli földesúri bíráskodás megerősödése. Ennek régi hagyományai voltak, hiszen már korábban is előfordult, hogy az uraság nevében a tisztje ítélkezett. Ez a tendencia a 18. században megerősödött, hiszen az uraság szemében mindig szálka volt a megyei szervek /testimonlium legale/ kötelező úriszéki közreműködése. Emellett az uriszék ne1 406