Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - IRODALOM - Révész Tamás Mihály: Kállay István: A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848. Bp., 1980. / 403–407. o.

továbbélése a jellemző. Mellettük megjelent - a tisztiszék formájában - a testületi vezetés, mint a korszerű igazgatás formája. A konszolidálódott viszonyok, a lakosság számbeli gyarapodása, a gazdasági élet élénkülése, a mezőgazdasági termelés fejlődése korszerű irányítási formát igényelt. A testületi szervek ebben a korban is megőrizték a jelentőségüket, de megjelent a praefectus, a jószágigazgató és a -kormányzó is. Eges nagybirtokokon /pl. Esterházy, Károlyi, Csáky, Széchenyi, esztergomi primás/ uradalmi gazdasági bizottság jött létre. Ebben a korszakban a korábbi csekély kormányzati létszám lassú növekedésének lehetünk tanúi. A tisztségviselők, alkalmazottak létszáma mégsem volt magas: Esterházy herceg fél országot kitevő, csaknem egymillió holdját 30 uradalmi központból 3D0 gazdatiszt igazgatta. Az 1790-1848 közötti korszakra az addigi formák megszilárdulása, kiépülése a jellemző. Kétségtelen szerepet játszott ebben a francia háborúk gabonakonjunkturája. A legnagyobb szervezettséget az ország két végében fekvő Esterházy és Károlyi birtokok mutatták. Igen figyelemreméltó, hogy sok hasonlóság állapitható meg közöttük. A szerző a birtokkormányzat három fő funkciójáról

: a birtokgazdálkodásról, közigazgatási és jogszolgáltatási tevékenységéről beszél. Természetszerűleg következett ez abból, hogy a birtokos éppen e célból hozta létre, ezért ruházta rá a hatalmának egy részét. A birtokkormányzat működésének fő célja, eredményességének mércéje a nagybirtok gazdálkodásának jó megszervezése volt. Ez a gazdaság fenntartását, az úrbéri szolgáltatások és a munkaerő szervezését; a szántóföldi, növénytermesztési, állattenyésztési munkák és a haszonvételek /ipari üzemek/ irányitását jelentette. A nagybirtok, a feudális földtulajdonnal járó politikai ha404