Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Vargha Dezső: Hangszalagtár kialakítása a Baranya Megyei Levéltárban / 143–160. o.

résünk föl, mivel egész életükkel egy kort szimbolizálnak, sok átélt eseményről tudnak beszámolni, föltárva a hétköznapok világát is. Tervünk tehát az, hogy egyre teljesebbé tegyük megyénkről a képet, egyre több olyan területre irányítsuk rá a figyelmet, amelyet nem tudnak föltárni a meglévő dokumentumok. Ilyenkor a sokszor szenvtelen levéltári irat mellett egy olyan forrást igyekszünk föltárni, amely a bizonyítható tettek mögött az emberi szándékokat szintén megvilágitja. A személyek fölkutatásában sokat segit a kialakult levéltárosi gyakorlat, a meglévő források útmutatása. Számos esetben azonban az idősebb korosztálytól tudjuk meg, ki, hol él, kit miért érdemes megkeresni. Nem elhanyagolható az a szempont sem, amikor maga a megszólaltatott irányítja rá a figyelmünket barátaira, volt kollégáira, harcostársaira. Számtalan esetben sikerült igy olyanokat is fölkutatnunk, megszólaltatnunk, akikre addig nem is gondoltunk. Ebből szinten nyilvánvaló, hogy az Írásos források és a még élő szemtanuk egymásrautaltsága döntő szempont. A telefonon vagy személyesenmegbeszélt találkozó és a létrejött beszélgetés közt következik a készülési időszak. Ekkor a meglévő források alapján, ismerősei elbeszéléséből, a föllelhető szakirodalomból meritett ismeretekkel kell rendelkeznie a kérdezőnek, hogy minél hitelesebb, gazdagabb legyen a beszélgetés. Nem egy esetben megtörtént, hogy olyan kollégát is bevonunk a beszélgetésbe, aki a megkérdezendő szakterületének megfelelő kutatási területen dolgozik, s igy alapos ismerője a témának. Nagyon fontos a tapintat, a személyiség tisztelete, a kérdező szubjektív érzéseinek, gondolatainak a teljes kizárása. Meg kell érezni, hol a határ a személyes kérdések feszegetése ás a tárgyilagos adatrögzítés esetében. Nem egy esetben előfordult, hogy sokszor több éves "ellenállást" kellett 14 5