Levéltári Szemle, 34. (1984)

Levéltári Szemle, 34. (1984) 1–3. szám - Farkas Gábor: A tőkés nagybirtok irányításának néhány kérdése az előszállási uradalomban, 1800–1914 / 85–108. o.

páni" tiszt is, aki az egész uradalmi anyagszükségletet beszerezte, raktározta és utalványozta a kerületekbe. 1885-ben az uradalmi tisztikar a következőkből állott: kormányzó, számvevő, ügyvéd, orvos, ménesmester, erdőmester, 3 kasznár, 6 ispán, raktárnok, 2 ellenőr, írnok, gyakornok. Az uradalom a 19. sz. második felében 9 kerületre oszlott, melyben 19 majorság volt. A központi kerület az elöszállási volt, amely Előszálláspusztát, Gulyamajort és Kelemenhalompusztát foglalta magába. A három gazdaság 5190 kat. holdat tett ki, melyből 65% volt szántóföld. Itt mindössze 8 kat. hold szőlő volt, amely az elmúlt években átlag 180 hektoliter bort termett. Erdő 73 kat. hold, nagyobb része ültetett. További kerületek: Róbertvölgy, Nagykarácsony, Kiskarácsony, Ménesmajor, Kokasd, Nagyvenyim, Mélykút és Kisvenyim. 1848 után az uradalom fejlett kapitalista mezőgazdasági nagyüzemmé vált. A tőkés fejlődést ezen a nagybirtokon több tényező együttes hatása idézte elő. Ellentétben a dunántúli mezőgazdasági nagyüzemek többségével, itt az 1848. évi jobbágyfelszabadítás ténye nem vetette vissza a fejlődést. Ezt azzal magyarázzuk, hogy a jelentéktelen mennyiségű jobbágymunkaerő elvesztését az uradalom könnyen kiheverte. A tőkés jellegű munkaerő az 1840-es évek közepén az élőszállási uradalomban mintegy 85%-ban volt jelen. Az egyetlen jobbágyfaluban, Herczegfalván 60 telek volt, ami után 6240 kézirobot napot szolgáltak a lakosok, és*137 forint füstpénzt fizettek. Az úrbéres telkek elvesztésével /1464 hold szántó, 488 hold rét/ az uradalom 5,7%-kal lett kisebb, de még mindig 32 239 kat. hold területű maradt. Az úrbéres földekért kapott anyagi kárpótlást a rend nem juttatta vissza Előszállásra, hanem saját céljára használta fel. Az összeg nem volt annyira jelentős, hogy annak invesztálásától 102