Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Herczeg Mihály: Adalékok a nagy és középbirtok területi változásaihoz a századfordulótól a felszabadulásig Orosházán és környékén / 93–128. o.

KÖZLEMÉNYEK Herczeg Mihály ADALÉKOK A NAGY- ÉS KÖZÉPBIRTOK TERÜLETI VÁLTOZÁSAIHOZ A SZÁZADFORDULÓTÓL A FELSZABADULÁSIG OROSHÁZÁN ÉS KÖRNYÉKÉN * Orosháza és környéke, de mondhatjuk bátran, egész Békés megye a helytörténetírás példaszerűen feldolgozott területei közé tartozik. Hanzó Lajos, Nagy Gyula, Szabó Ferenc és sok más szerző írásai nemcsak a fejlődés fő vonalát rajzolták meg, hanem számtalan részletkérdésre is kitértek.

1 Ismeretes, hogy e tanulmányokat olyan monografikus leírások is megelőzték, mint Karácsonyi János, Veres József, Márkus György munkái. Van-e szükség itt még a szó szaporítására, lehet-e még valami érdemlegeset mondani? Hát ami a tudományos összegzést illeti, —a valóság tanulmányozásából leszűrt általánosításokhoz aligha tudunk merőben újat hozzátenni. Arra gondoltunk, hogy elvont statisztikák helyett most a maguk konkrét valóságában mutatjuk be a közép- és nagybirtokokat. Az Orosházát körülölelő nagyobb birtokokat ugyanolyan törvényszerűségek jellemzik, mint az ország egyéb nagybirtokait. Maga a vidék mégis nagyon elüt például a Dunántúl viszonyaitól. Éppen ez az eltérés ösztönzött bennünket annak tanulmányozására, hogyan élnek itt egymás mellett a paraszti gazdaságok és a nagyobb birtokok. Nyilván nem egyszerű egymás mellett élésről van itt szó, hanem létharcról. A két különböző birtoktípus folytonos kölcsönhatásban áll egymással. Vajon érvényes-e itt is a dogmatikus korszak merev szemlélete, amely mechanikusan általános érvényűnek tartotta azt a tételt, hogy „a földtőke koncentráció e területen egyre gyorsabban fosztja meg a parasztokat földjeiktől"!

2 Nem éppen a fordítottja áll-e fenn: a paraszti birtokok egyre többet hódítanak el az egykori uradalmi pusztákból? Nagy Gyula is felismerte, hogy „a nagybirtok szétesését (kiemelés tőlem H. M.) az orosháziak siettek kiaknázni. A környék minden parcellázásában jelentős számban vettek részt"

3 Az viszont más kérdés, hogy a területveszteségei ellenére a nagybirtok megőrzi gazdasági és társadalmi fölényét. Mint virilisek a községi és vármegyei közigazgatásba hangadóként szólnak bele. A gazdálkodásban igyekeznek a minőségi árutermeléssel (vetőmag, tej stb.), ipari vállalkozásokkal (seprűgyár, malmok), járó előnyök kiaknázására, ők termelik (termeltetik!) a cukorrépát, ricinust stb. Vezérel bennünket a múló pillanat megragadásának szándéka is. A felgyorsult fejlődés a felismerhetetlenségig átalakítja a tájat. Sorra eltűnnek a tanyák, a települések, a majorok. Ma már a területen kint élők nagy része sem tud felvilágosítást adni, mi merre volt. Nehezíti munkánkat, hogy a megnőtt orosházi határ korántsem homogén terület. „Orosháza története" elsősorban a „klasszikus" orosházi határ történetét tárgyalja, kevesebb figyelmet fordítva az újabban odacsatolt szentétornyai részre. A két terület pedig meglehetősen eltérő módon fejlődött. Szentetornya sokkal tovább őrzi nagy- és középbirtokos jellegét, mint a szorosan vett orosházi határ. Ez utóbbi területén a Kakasszéki uradalmon és a Geiszt birtokon kívül nincs nagybirtok. De nem szabad szem elől téveszteni, hogy az Orosházát körülvevő nagybirtok-öv szintén rétjeién tanulmány a Tóth József szerkesztésében rövidesen megjelenő „Külterületi lakott hely«k Orosházán" című kiadvány egyik fejezete alapján készült. 93