Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - FONDKÉPZŐK TÖRTÉNETE ÉS FONDISMERTETÉS - Szlovikné Berényi Márta: A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság története: 1. rész, 1883–1921 / 51–84. o.

Az évfolyamok egyes számai tematikus kapcsolatban álltak egymással. Voltak cikkek ugyanis, melyeket 2—3 folytatásban közöltek, de megfigyelhető, hogy egy vagy több szerző azonos vagy rokon témájú cikkeit is igyekeztek összehozni az évfolyamban, sőt egy számban. Ezek szerint a szerkesztőség bővében lehetett a közlésre váró cikkeknek. A folyóirat hasábjain lehetőség volt viták lefolytatására. Figyelemmel kísérhetjük az egyes cikkek visszhangját, mert átalában a következő füzetben, esetenként még ugyanabban a számban megjelent a hozzászólás, kiegészítés is. Mindez a folyóirat tudatos és következetes szerkesztését bizonyítja. Az igazgató választmány elképzelése a folyóirat külső képét illetően az volt, hogy körülbelül a „Deutsche Herold "-hoz hasonlóan állítsák ki. A megfelelő papír beszerzése céljából a Franklin Társulat az említett folyóirat egy példányának átengedését kérte. Megállapodtak abban is, hogy a Turul betűtípusa garmond lesz.

146 A borító átalában egyszerű, dísztelen volt. A Társaság első elnökének elhunytakor, az uralkodó és Erzsébet királyné halálakor fekete keretben jelent meg a folyóirat. Egy alkalommal, az osztrák-magyar közös intézmények használatára rendelt új címerekről szóló törvény megalkotása kapcsán a címerkérdésnek szentelt 1917. évfolyam kapott díszes, a címert ábrázoló címlapot. A folyóiratot fekete-fehér fényképmásolata, címerrajzok, családfák, színes címerképek, térképek közlésével illusztrálták és tették esztétikusabbá. A folyóirat terjedelmét az ügyrend 1883-ban évenként 20 ívben, alakját negyedrétben állapították meg. Úgy határoztak, hogy február, június, október és december hónapokban jelenik meg.

14 7 A legelső évben a folyóirat — mivel az első szám megkésett — 3 füzetben jelent meg négy helyett, de az ügyrend szerint meghatározott össz-ívszámban. A következő évtől kezdve négy füzetben adták ki. Az ívszámot azonban, a Társaság anyagi helyzetétől függően emelték vagy csökkentették. Kezdetben általában emelésekre került sor. Már 1884-ben azt kérte a titkár, hogy a közlésre váró anyag mennyisége miatt az azévi számot 22 ívben adják ki.

148 1885-ben minden füzet 5 helyett 6 íves volt.

149 1889-ben Radvánszky Béla a folyóirat bővítését javasolta. Az igazgató választmány azonban egyelőre ettől eltekintett, de úgy határozott, hogy a szerkesztőnek esetről esetre megadja a felhatalmazást, hogy a szükséghez mérten emelje az ívszámot.

150 Ezzel a lehetőséggel a szerkesztők éveken keresztül éltek is. Az anyagi helyzet romlása miatt szóba került a Turul ívszámainak csökkentése 1913-ban. Ezt azonban végül nem tartották célszerűnek.

1 5 2 1914-ben arra kényszerültek, hogy a 3—4. számot egy kettős füzetben adják ki kevesebb ívszámmal. 52 1916-ban 12-re csökkentették le az ívszámot és az évfolyam egy összevont füzetben jelent meg, ugyanúgy, mint az 1917-es. 1921-ig pedig szünetelt a Turul kiadása. Az 1920. június 26-án tartott ülésen elhatározták, hogy amíg ismét nem lesz lehetőség a kutatások eredményeinek nyomtatásban való közzétételére, gyűlések tartásával, heraldikai emlékek bemutatásával, a Társaság törekvéseinek előszóban való terjesztésével fognak életjelt adni magukról. 1922-ben állami segítséggel és takarékossággal sikerült megjelentetni az 1918—21es évfolyamokat egy összevont kötetben. A Turul évtizedeken keresztül a Franklin Társulatnál jelent meg. A megfelelő nyomda kiválasztásával már 1882-ben foglalkoztak. Árajánlatokat kértek Kocsi Sándor nyom79