Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - FONDKÉPZŐK TÖRTÉNETE ÉS FONDISMERTETÉS - Szlovikné Berényi Márta: A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság története: 1. rész, 1883–1921 / 51–84. o.

belül a heraldikai és genealógiai tárgyú dolgozatok azonos arányban (kb. 80—80) fordultak elő. A pecséttan, oklevéltan körébe tartozók száma az előbbiekhez képest kevés volt (20, ill. 10 alatt), az egyéb történeti tanulmányok száma viszont ezeket meghaladta, 20 és 30 között mozgott. A történeti segédtudományokhoz tartozó írástan nem kapott teret. A felolvasások után gyakran került sor címereslevelek, pecsétek, pecsétmásolatok, genealógiák, könyvek bemutatására rövid ismertetéssel. A vizsgált időszakban kb. 70 alkalommal tartottak bemutatást, melyek egy részét ismertetésükkel együtt a Turulban közöltek. Az 1886. jan 28-i ülésen elhatározta az igazgató választmány, hogy a bemutatott, vagy beküldött címereslevelek szövegét lemásoltatják, a címerrel együtt, ezeket az irattárban fogják Őrizni.

115 Fennmaradt egy átvételi elismervény, mely két heti használatra szól néhány címereslevélről. Ez azt bizonyítja, hogy a Társaság címermásolat-gyűjteményét a tagok valóban használták.

116 Az ülések napirendjének következő pontja általában az új tagok megválasztása volt, oly módon, hogy az ülésen bontották fel az igazgató választmányi és levelező tagságra vonatkozó ajánlatokat tartalmazó borítékokat. A jelölteket titkos szavazással választották meg és írásban értesítették őket. A következőkben a titkár tájékoztatta a megjelenteket a társaságot érintő eseményekről, hírekről. így pl. bemutatta a választmány részére érkezett meghívókat, kiadványcsere ajánlatokat, kiadványkéréseket. A választmány ez után döntött arról, hogy teljesíti-e a kiadványkéréseket s a csereajánlatokat elfogadja-e. A titkár ekkor jelentette be a Társaság tagjainak, munkatársainak elhalálozását, s határoztak a részvétnyüvánítás módjáról. Ezek után foglalkoztak a közlésre beérkezett kéziratokkal, és kijelölték a bíráló személyét. A következő fontosabb napirendi pont a Turullal és a Társaság egyéb kiadványaival kapcsolatos ügyek megtárgyalása volt. Az ülések végén tették meg általában a tagok indítványaikat egyéb aktuális társasági ügyekben, majd határoztak ezekkel kapcsolatban. Voltak — ritkán — rendkívüli ülések is, melyeket vagy a társaságot érintő ügyek miatt, vagy hazafias kötelességérzetből hívtak össze. így pl. 1898. szept. 29-én Erzsébet királyné elhunyta alkalmából tartottak rendkívüli ülést, melyen részvétfelirat küldését határozták el az uralkodóhoz, a azt, hogy a Turul következő füzete gyászkeretben jelenjék meg.

117 Az ülésekről készült jegyzőkönyveket kisebb módosításokkal, ill. a nagyközönségre nem tartozó részek kihagyásával közölték a Turul az évi legközelebbi füzetében, a Tárcarovatban. Felsorolták az ülésen részt vevők névsorát, teljes terjedelemben közölték a számvizsgálati jelentéseket, a titkári beszámolókat. A Társaság anyagi helyzetének romlásával azonban a névsort elhagyták, a jelentéseket lerövidítve tették közzé. A jegyzőkönyvek mellett mellékletként őrizték a számvizsgálati jelentéseket, a pénztári elszámolásokat, a kiadványok szerkesztőinek jelentéseit, s néha a beérkezett és az ülésen szóba kerülő leveleket. 73