Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - FONDKÉPZŐK TÖRTÉNETE ÉS FONDISMERTETÉS - Szlovikné Berényi Márta: A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság története: 1. rész, 1883–1921 / 51–84. o.

visszamenőleg is megrendelték. 190l-re a Társaságnak már három kiadványa volt forgalomban a Turulon kívül, így érthető, hogy egyre nőtt a kiadványokból származó jövedelem is. Ez is, akárcsak a tagdíjak a háború előtti években csökkenni kezdett. A bevételek el nem költhető részét képezték az alapítványok, az alapító tagok azonban gyakran nem teljesítették befizetési kötelezettségüket. Az ebből befolyó jövedelem éppen ezért igen változó volt, mert akadt olyan év is, amikor egyáltalán nem fizettek be alapítványt. 1883-ban például 1400 frt folyt be alapítványokból. 1884-ben700frt, 1885-ben semmi, 1886-ban ismét egy nagyobb összeg. 3100 frt. A tagdíjak, kamatok, a kiadványok jövedelmei és az adományok fedezték a Társaság kiadásait. Állandó kiadási tételként szerepeltek a kiadványok előállítási (nyomda, metszetek, rajzok) és szétküldési költségei, a szerkesztői és szerzői tiszteletdíjak. Az ezekre kiadott összeg mindig annak a függvénye volt, hogy a Társaság milyen terjedelmű és kivitelezésű kiadványokat adott ki, de hozzájárult ehhez a nyomdai árak változása is. Szintén rendszeres kiadás volt az irodai átalány, az irodai szolgák, a titkár, a jegyző és a pénztárnok díjazása, melyről már korábban volt szó. Voltak egyéb kiadások is, pl.: újévi ajándékokra, koszorúkra. Megállapítható, hogy a Társaság anyagi helyzete 1883-tól a századforduló első néhány évéig ha nem is volt nagyon kedvező, de a bevételek mindig elegendőnek biznyultak arra, hogy legalább a Turult — esetenként még nagyobb terjedelemben is—kiadhassák. A költségvetés lezárása után év végén mindig maradt némi készpénz. Ennek megfelelően a vagyon évről-évre gyarapodott, hiszen ahhoz nem nyúltak. 1883-ban 2073 frt volt az induló tőke, 1885-re ez megnégyszereződött. A kezdeti ugrásszerű növekedést egy lassúbb, de folyamatos emelkedés követte; 1890-ben 12341 frt, a századfordulón 31677 frt volt a Társaság vagyona. A Turulban közölt utolsó költségvetés szerint 1915-ben 38496 K volt a vagyon, de természetesen ez jóval kevesebbet ért az infláció miatt.

96 1915 után pedig a Társaság olyan bizonytalan anyagi helyzetbe jutott, hogy költségvetési előirányzatot sem tudott készíteni.

97 A század elejétől a nyomdaárak egyre magasabbak lettek, 1913-tól pedig évente 15-30 %-kal emelkedtek.

98 Ennek megfelelően a nyomdaköltség növekvő tendenciát mutatott, hiszen a Társaságnak 1888-tól több kiadványa is megjelent. A háború előtti 6-7 évben a nyomdaköltség mégsem emelkedett tovább, sőt csökkent. Ennek oka, hogy a Társaságnak 1901 után már csak egy kiadványa jelent meg a háború végéig a Turulon kívül, melyet csökkentett terjedelemben adtak ki. A Franklin Társulat, melynél a Turul kezdettől fogva és évtizedeken át megjelent, a régi kapcsolatra való tekintettel igyekezett méltányosan eljárni, s a nyomdatartozások kifizetésére több ízben is haladékot adott 1906-tól ketdve. A Franklinnal folytatott tárgyalások eredményeként 1907-ig a régi árakon számították a Turul nyomdaköltségét.

99 Az engedmények ellenére sem tudta a Társaság költségeit kölcsönfelvétel nélkül kifizetni, s 1906-ban lombard kölcsön segítségével egyenlítette ki tartozásait.

100 Ez ideiglenes megoldás lehetett csak, mert az áremelkedés egyre követhetetlenebbé vált, s a Társaság kétségbeesett erőfeszítésekkel tudott csak segélyeket előteremtem. A segélyek hivatalos államsegélyek, és intézmények által adományozott összegek voltak. Ezek segítségével vészelte át a Társaság a háborús éveket, de 1918-tól a segélyek sem voltak elegendőek a Turul kiadására. A hivatalos államsegélyeket a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium utalta ki, mely a háború utolsó éveiben támogatta a Társaságot, s más tudományos társaságokat is. 70