Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - FONDKÉPZŐK TÖRTÉNETE ÉS FONDISMERTETÉS - Szlovikné Berényi Márta: A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság története: 1. rész, 1883–1921 / 51–84. o.

1904-ben ismét elhatározták, hogy felszólítják a vármegyéket, városokat a belépésre és írnak a Belügyminisztériumnak, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak, hogy a hatáskörükbe tartozó intézeteknek ajánlják figyelmébe a Társaság céljait.

74 Ezeknek a felhívásoknak megvolt az eredménye, mert több vármegye levélben értesítette belépéséről a választmányt.

7 5 Tagja volt a Társaságnak többek között az Országos Levéltár, az Országos Kaszinó, s Pannonhalmi Főapátság, a Kalocsai Érseki Könyvtár, a budapesti egyetem történeti szemináriuma is. A tagdíjak befizetésére vonatkozó kötelezettségeket, bár azt mindenki aláírásával vállalta, nem mindig teljesítették a tagok. A befizetésről való megfeledkezés nem volt szórványos és jelentéktelen, ezt bizonyítja, hogy az igazgató választmányi üléseken gyakran foglalkoztak vele. Üjra és újra visszatérő téma volt éveken keresztül, mert a tagdíjak be nem fizetése elég nagy anyagi veszteséget jelentett a Társaságnak. Már az 1883. szept 27-i ülésen szóba került a hátralékos tagdíjak ügye. Elhatározták, hogy a Turul azévi utolsó füzetét postai utánvéttel fogják megküldeni a hátralékosoknak. A titkár pedig azt indítványozta, hogy a helybeli pénzbeszedést sikeresen teljesítő szolgáknak a behajtott összegből 5% jutalmat adjanak.

76 A Turul utánvéttel való megküldését több ízben is alkalmazták, sőt a titkár felhatalmazást kapott arra, hogy ezekre a munkálatokra külön díjnokot alkalmazzon.

77 Komolyabb lépésekre 1889-ben került sor, amikor az igazgató választmány elhatározta, hogy a két évnél régebben hátralékban lévő tagokat a Társaság ügyésze útján fogják felszólítani a fizetésre.

78 A Társaságnak ekkor azonban még nem volt ügyésze, csak 1896-tól. Feltehetően az ügyészválasztás is azért maradt el, mert az 1980. nov. 27-i ülésen megállapították, hogy más társaságokkal összevetve a tagdíjhátralékok aránya kedvezőbb, mivel a hátralék ekkor 815 frt volt 6 évre visszamenőleg. Egy évre így 136 frt jutott, ami az az évi kb. 2800 frt tagdíjbevétellel szemben nem túl jelentős. Ezért úgy határoztak, hogy mégsem szükséges intézkedni.

79 Ezzel azonban az ügy mégsem került le a napirendről. 1901 -ben radikálisabb intézkedésekre került sor, amikor az 5 évnél régebben tartozók egy részét törölték a tagok sorából.

80 A következő években újra hasonló intézkedéseket kellett tenni, egyes tagokat kizártak, másokat az ajánlóik útján igyekeztek rábírni a fizetésre,

81 a számvizsgáló bizottság szerint ugyanis a hátralékok évről-évre nagyobb anyagi veszteséget okoztak a társaságnak.

82 Az alapító tagok sem mindig teljesítették kötelezettségeiket. Az 1886. május 22-i ülésen jelentette a titkár, hogy az előző ülés határozatainak megfelelően 27 alapító taghoz küldtek kérelmet az alapítványok befizetésére, akik közül 11 -en nem reagáltak a felszólításra.

83 Az 1888. jan. 26-án tartott ülésen elhatározták, hogy mivel az alapítók felszólítása nem járt a kellő eredménnyel, társadalmi úton fogják egyelőre megtenni a szükséges lépéseket

84 66