Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - FONDKÉPZŐK TÖRTÉNETE ÉS FONDISMERTETÉS - Szlovikné Berényi Márta: A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság története: 1. rész, 1883–1921 / 51–84. o.

Nagy Iván (Balassagyarmat 1824 — Horpács 1898) neve egybeforrt 13 kötetes, Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal című művével, mely szinte fogalommá vált. Jogot végzett Pozsonyban. A történelem iránt akkor kezdett érdeklődni — bár apja Nógrád megyei levéltárnok volt — mikor a szabadságharc bukása után Velencében talált menedéket egy magyar főúri családnál. Velence levéltárában és könyvtáraiban kezdett először történelmi tanulmányokkal foglalkozni. Hazatérve hamarosan pályát változtatott, a jogászi munka helyett a könyvtárosságot választotta. Kinevezték az Egyetemi Könyvtár első tisztjévé. Tizenhat évi fáradhatatlan munkájának eredménye az említett genealógiai mű, a s Társaság megalakulásakor nem is választhattak méltóbbat nála az egyik másodelnöki tiszt betöltésére.

33 Szilágyi Sándor (Kolozsvár 1827 — Budapest 1899) személyében a magyar történettudomány egyik jelentős alakját választották meg a másodelnöki tisztségre, 1894-ben, melyet 1899-ig töltöttbe. A Társaságnak kezdettől fogva igazgató választmányi tagja volt. Jogot és bölcsészetet tanult, majd 1878-tól az Egyetemi Könyvtár igazgatója volt. 1875-től szerkesztette a Századokat, de jelentős egyéb kiadói tevékenysége is. Szerkesztette a Történeti Tárt, a Magyar Történeti Életrajzokat, a Magyar Honfoglalás Kútfői és az Erdélyi Országgyűlési Emlékek c. kiadványokat. Az ő nevéhez fűződik a millenniumra kiadott 10 kötetes mű, a Magyar Nemzet Története is/

4 Csorna József (Rásony 1848 — Devecser 1917) 1905-től haláláig volt a Társaság másodelnöke. Jogot végzett, tagja volt az Akadémiának. Főként heraldikával foglalkozott, de nem csak mint író volt jelentős, hanem mint gyűjtő is. Tekintélyes mennyiségű címere sle vél volt a birtokában. A Társaság életében ugyan nem vehetett aktívan részt, mert nem lakott Budapesten de heraldikai munkásságával, A magyar nemzetségi címerekről és a Magyar heraldika korszakai című műveivel mindenképpen a Társaság céljainak eléréséért munkálkodott.

35 Bánó József (1824-1910) kezdettől fogva tagja volt a Társaságnak. Másodelnökké 1900-ban választották meg, de lemondása után is élénken részt vett a Társaság életében, eljárt üléseire. A történeti segédtudományokat nem művelte, bár figyelemmel kísérte. Felső-Magyarország és Sáros vármegye történetével foglalkozott és e témakörben jelentette meg publikációit.

36 Ortvay Tivadar (Csíklovasbánya 1843 - Budapest 1916) teológiát tanult, néhány évig lelkészként működött, majd gimnáziumi tanár lett. 1873-tól a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának segédőre volt, majd Pozsonyban a jogakadémián a történeti tanszéken tanított. Közleményei elsősorban régészeti tárgyúak voltak, de foglalkozott Pozsony és Temesvár történetével is. Az igazgató választmánynak kezdettől fogva tagja volt.

37 Áldásy Antal (Pest 1896 — Budapest 1932) ugyanúgy, mint Fejérpataky László, a bécsi Történeti Intézetben folytatott diplomatikai tanulmányokat. Hazatérése után a Magyar Nemzeti Múzeum őrévé nevezték ki, majd a budapesti egyetem tanára lett, középkori történetet oktatott. Elnökké 1926-ban választották meg, de korábban, 1899-1901 között már a Társaság jegyzője, 1909-1914 között pedig a titkára volt. Egyedül szerkesztette a Turult 1908 és 1913 között. Érdeklődési körébe a történeti segédtudományok tartoztak. 59