Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - FONDKÉPZŐK TÖRTÉNETE ÉS FONDISMERTETÉS - Szlovikné Berényi Márta: A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság története: 1. rész, 1883–1921 / 51–84. o.

Közülük elsősorban címertannal foglalkozott, s e tárgyban sok közleménye jelent meg. Je­lentős heraldikai műve a Címertan. A Tanácsköztársaság bukása utáni években az ő kitartó munkájának volt köszön­hető, hogy a Társaság átvészelte a megpróbáltatásokat és fenn tudott maradni. 38 Karácsonyi János (Gyula 1858 — Nagyvárad 1929) Budapesten tanult teológiát, majd Nagyváradon a püspöki líceumban tanított egyháztörténelmet és egyházjogot, ké­sőbb pedig a budapesti egyetemen hittudományt. 1905-ben Nagyváradra nevezték ki kanonoknak. Elsősorban egyháztörténettel foglalkozott, de a diplomatika kérdései iránt is élénk érdeklődést tanúsított. A genealógia is jelentős eredményeket ért el. Árpád-kori családtörténettel foglalkozott, és megpróbálta a legendáktól, hamisításoktól megtisz­títani. 39 Titkárok A Társaságnak az alapszabályok értelmében tisztviselői, azaz titkára, jegyzője, pénz­tárnoka, szerkesztője ügyésze lehetett, s szükség esetén, ha az anyagi helyzete is lehetővé tette, könyvtárnok és levéltárnok választására is lehetősége volt. A Társaság tisztviselőit a pénztárnok kivételével az igazgató választmányi és a leve­lező tagok sorából kellett választani. A tisztviselőknek hivataluk időtartama alatt éppen olyan szavazati joguk volt, mint az igazgató tagoknak. (Személyüket itt már csak akkor ismertetem bővebben feladatkörükkel kapcsolatban, ha eddig más minőségükben még nem volt róluk szó.) A titkár feladatai közé tartozott, hogy az üléseken és nagygyűléseken előadja az ügyeket, végrehajtsa a határozatokat és ezekről beszámoljon. Ő vezette a jegyzőkönyvet, intézte a Társaság levelezését, felügyelt a könyvkiadásra. A könyvtárnok és levéltárnok esetleges megválasztása a titkár feladatain könnyített volna, erre azonban a Társaság fennállása alatt nem került sor. A titkár, a pénztárnok és a szerkesztők munkáját díjazták egyedül a tisztviselők közül, majd később a jegyzőét is. A titkár évi 200 frt díjazásban részesült, ahogy a Társa­ság második ülésén eldöntötték. 40 Hamarosan azonban Csontosi János igazgató választ­mányi tag javaslatára elhatározták, hogy a titkár tiszteletdíját 300 frt-ra felemelik. 41 A költségvetés kiadási tételeiből kiderül, hogy az évek során, főleg a század elejétől a tisz­teletdíj összege egyre nőtt, lépést kellett tartani az emelkedő árakkal. A titkári teendőket kezdettől 1898-ig Fejérpataky László látta el, ezzel egyidejűleg szerkesztette a Turult. Alapszabályban ugyan nem rögzítették, de gyakorlattá vált —, s így volt ez a Századok c. folyóiratnál is — hogy a folyóirat szerkesztője és a titkár ugyanazon személy volt. Fejérpataky a Turult egy ideig Nyáry Alberttel, később egyedül szerkesz­tette, majd élt az alapszabályok 14. §-a által adott lehetőséggel és társszerkesztőt kért maga mellé megnövekedett teendőire hivatkozva, Schönherr Gyula személyében, aki egyébként már ténylegesen segítette is ebben a munkában. 42 Fejérpataky titkári működéséért az 1910. évi nagygyűlésen mondott köszönetet a tagság. Az elismerés jogos volt, hiszen egész titkári tevékenységét a lelkiismeretesség, a munkaszeretet jellemezte. Megmutatkozott ez a jegyzőkönyvek pontos, rendes vezetésé­ben, tetszetős külalakjában is. 60

Next

/
Thumbnails
Contents