Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - FONDKÉPZŐK TÖRTÉNETE ÉS FONDISMERTETÉS - Szlovikné Berényi Márta: A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság története: 1. rész, 1883–1921 / 51–84. o.

Sok vita és beszélgetés folyt Radvánszky budapesti lakásán a Társaság megalakítása előtt arról, vajon célszerű és időszerű-e a hazai történetírókat egy társaságban egyesíteni elsősorban a heraldika és genealógia művelésére, és ezeknek egy új orgánumot teremteni. Radvánszky és néhány lelkes támogatója azonban eloszlatta ezeket az aggodalmakat, mert szerintük szükség volt egy külön, csak a történeti segédtudományokkal foglalkozó társaság megalakítására, hiszen a tudományok oly mértékben haladtak előre, hogy csak specialisták hozhattak eredményeket.

6 Székfoglaló beszédében Radvánszky kitért azokra a véleményekre is, melyek szerint a Társaság megalakítása nem célszerű, mert csak a létező hasonirányú társaságok céljait keresztezi. Véleménye szerint azonban ez távol áll a Társaságtól, „egyetlen létező társulatunknak sem akarunk ellenlábasai lenni," sőt „űrt fogunk betölteni."

7 Annál is inkább szükséges a Társaság létrehozása, mert az előző századok történészei, genealógusai többnyire minden kritika nélkül írtak, koholmányokat gyártottak. A feladat most a nemzet történelmét, a családi legendákat megtisztítani a költészettől, a tévedéseket kiigazítani. Ezt pedig csak a történetírás részleteinek tisztázásával, a letűnt nemzedékek életének megismerésével — melyek a mai élet alapját is alkotják — lehet elérni. „Ismerjük meg tehát ízről-ízre az alkotókat."

8 A Társaság működésének feltételei és körülményei A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság első alapszabályát 1882. november 5-én hagyta jóvá a belügyminiszter, 1884-ben azonban gyakorlati okok miatt szükségessé vált az átdolgozása.

9 Ekkor stiláris és egyéb kisebb jelentőségű változtatásokat tettek. Ezt a módosított alapszabályt 1885. január 5-én erősítették meg, s szövege a Társaság 1885. évi nyomtatott Névkönyvében is megjelent, mely az alapszabályt, valamint az elnökség, tisztviselők és tagok névsorát tartalmazta.

1 ° Az alapszabályon történő változtatás igénye csak 1921-ben jelentkezett ismét,

11 de különböző okok miatt 1927-ig nem került sor jóváhagyásukra.

12 Csupán 1892-ben tettek rajta egy kisebb jelentőségű változtatást. így 42 éven át azonos szabályok alapján működött a Társaság, s lényegesebb szervezeti és működési változás nem történt. Az első és második alapszabály között tehát lényeges különbség nincs. Érdekesebb azonban összevetni ezeket Radvánszky Béla alapszabály fogalmazványával, melyet 1880. január 28-i dátummal látott el, de megjegyezte: ,,A tervezetet először 1878. július 22-én fogalmaztam."

13 Ebben még sok olyan nagyszabású és előremutató elképzelést találunk, mely kimaradt az első alapszabályból és később sem került bele. Ennek oka, hogy megvalósításukra csak akkor nyílt volna lehetőség, ha a Társaság virágzó anyagi helyzetbe kerül, ami sajnos nem következett be. Radvánszky elképzelései szerint ha a Társaság vagyona annyira megszaporodna, hogy a fokozottabb kiadásokat is képes volna fedezni, működési körét kitágítaná a következőkkel: 1) a Társaság a hazai és a világ minden nemzetének történelmét és annak forrásait tárgyaló művekből álló és lehetőség szerint teljes könyvtárt hozna létre, melyet állandóan gyarapítaná, 52