Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - IRODALOM - Szekeres József: Források Budapest múltjából. Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai. Szerk.: Ságvári Ágnes / 249–260. o.

háza ápoltjainak a legyilkolása, a zsidók, katonaszökevények, parancsmegtagadók és ellenállók tömeges Dunába lövése is a rendszer végvonaglását jelképezték. A negyedik kötet az 1945 — 1950. közötti rövid, de eseményekben annál gazdagabb korszakot dokumentálja. Ez alatt az öt esztendő alatt a felszabadulás utáni romváros újjáéledt és a korszak végére 2 millió lakosú, szocialista jellegű tanácsi vezetés alatt álló NagyBudapestté fejlődött. A felszabadulás utáni időszak bemutatása igen gazdag: a pusztulás méreteinek felvázolása után az élet megindulása, a romeltakarítás, az élelmezés, az újjáépítés kérdéseitől a lakosság egyes rétegeinek helyzetéig, a politikai harcokig és a választási eredményekig tartalmaz értékes dokumentumokat a kötet. A történések bemutatásán túl a korabeli közgondolkodás, a gyorsan pergő események mögötti mozgató erők, a fejlemények ,,hogyan" -jának és „miként" -jenek megvilágítására is sor került. A dokumentumok a korabeli politizálás lehetőségeit is éreztetik. Igen elgondolkoztatóak az egyéni és politikai vívódásokat tükröző források, melyek a felszabadulás előtti progresszív fővárosi politikusok és pártjaik, valamint a korszak dinamikus motorjaként működő Kommunista Párt gyorsított vélemény konfrontációja, ütközései mögött zajlottak le. A korszak végén kialakulóban lévő személyi kultusz hangulatát, az államhatalmon belüli erőviszonyokat és visszás helyzetet sikeresen dokumentálja a szerkesztő. Az 1945 — 1950. közötti korszak hazánk legújabb történetének kiemelkedő fontosságú, forradalmi átalakulását jelentő korszaka, amelyben Budapest tömegei, munkássága döntő szerephez jutott. A kötet lapjain sorra felelevenednek a politikai küzdelem egyes szakaszai, melyek rendre a szocialista erők győzelmét hozva vezettek el a fordulat évének (1948.) döntő fejleményeihez, a szocialista gazdasági és társadalmi rend felépítésének megkezdéséhez. A jelent is meghatározó, gyors iramú fejlődéssel telített felszabadulás utáni fél évtizedről alkotott képünk reálissá tételéhez igen jelentős mértékben járul hozzá a kötet. A kötet kiadói szakítottak az 1948. utáni évek történetírásának módszereivel és célkitűzéseivel, amelynek tengelyében a társadalomtudományok, ezen belül elsősorban a történettudomány egyes tételeinek a napi politika szükségleteihez történő propagandisztikus színezetű hozzáigazítása állt. Elvetették továbbá a polgári kor túlhajtott és merev bírálatának középpontba állítását, valamint azt a historizálási gyakorlatot, amely a soronkövetkező napi feladatok alátámasztására és teljesítésére propagandaszerű szolgálatokat volt hivatva tenni, s ezáltal a marxista történelemtudományok korszerű szemléletét tanúsítják. A kötetből kitűnő megújhodott marxista történelemfelfogás egyben arra is figyelmeztet, hogy a legújabbkori történeti művek tematikáját további kérdéscsoportokra, ezideig elhanyagolt tényezők feltárására is alkalmassá kell tenni. Budapest újkori története legfontosabb forrásainak közreadása a magyar történettudomány keretein túlmenően is nagy jelentőségű vállalkozás. Végre egy okmánytár, amely fővárosunknak, nemzeti fejlődésünk egy jelentékeny területének történetét eredeti források tükrében, a korábbi évek többirányú torzításaitól mentesen mutatja be olyan színvonalon, hogy ebbe a tükörbe a művelt olvasó is beletekinthet. A nagy érdeklődést és visszhangot mi sem bizonyítja jobban, hogy a megjelentetett többezer példány gyorsan elkelt, s a rádió és televízió is több alkalommal beszámolt az egyes kötetekről, s fontosabb részleteikről. A sajtó, a politikai, szakmai és népszerű folyóiratok, a hazai idegennyelvű kiadványok már csaknem száz alkalommal ismertetést és bírálatot hoztak e kötetekről, ami mindezideig szokatlan jelenség történelmi művek terén. 257