Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - IRODALOM - Leblancné Kelemen Mária: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár újabb kiadványai / 241–245. o.

Jelen esetben Debrecen thj. város levéltárának 1944—1950 közötti rövid történetét, s függelékben a levéltár ötéves tervét (1950-1954 ) olvashatjuk. Reméljük, a rég várt kezdetnek lesz folytatása is! -0O0A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Közleményei 17. sz. a levéltár népműveléstörténeti forráskiadvány-sorozatának 3. kötete. Az I. kötet 1979-ben jelent meg és a két világháború közötti időszak, az 1980-ban megjelent 2. kötet a dualizmus és az 1918—1919-es forradalmak korának, míg a jelen kötet az 1944—1956 közötti időszak iskolán kívüli népművelésének, közművelődésének (elsősorban megyei) dokumentumait adja közre. Az adott időszakból következik, hogy az előző kötetekben alkalmazott tematikus szerkesztéstől kénytelen volt a kötet szerkesztője eltérni. Szoros időrendben találjuk a 114 dokumentumot: ebből 61 dokumentum az 1944—1948 közötti időszakot, 53 pedig az 1949 -1956 közötti éveket fogja át. A válogatás mennyiségében, minőségében jól tükrözi a koalíciós korszak és az 50-es évek közötti alapvető különbséget. Míg az előzőre a sokszínűség, a gazdag forrásanyag, a bő választási lehetőség a jellemző: az utóbbira a fokozódó centralizáció következtében a kisebb mennyiségű forrásanyag, a sok azonos hangvételű, azonos szerkezetű írás (igen sok jelentés, beszámoló) jellemző. Ebben a kötetben a tematikus szerkesztés a dokumentumok széthullását eredményezte volna. A közölt 114 dokumentum forrása a Hajdú-Bihar megyei Levéltár (82), a megyei pártarchívum (11), a sajtó (17) és egyéb nyomtatott szöveg (4). Üde színfoltja a kötetnek Taar Ferenc visszatekintése, aki „közkatonaként" és vezetőként egyaránt aktív részese volt az eseményeknek. írása tökéletesen fedi célkitűzését: nem kíván közművelődéstörténetet, sőt még azt helyettesítő munkát sem írni: cája csupán, hogy „Hajdú és Bihar (később Hajdú-Bihar) megye, illetve Debrecen város közművelődési története egyik szakaszának (1945 — 1956) legfontosabb mozzanataira, fejlődésének állomásaira, a párt kultúrpolitikájának, a szocialista kultúra kialakításának kristályosodási folyamatára, az alapvetés hősi erőfeszítéseire, az akkori időszak ellentmondásaira, útvesztéseire és újrakezdéseire, összességében mégis a maradandó értékek megszületésének körülményeire rámutasson", mintegy útmutató gyanánt a dokumentumokhoz. Tapasztalatokban, jó meglátásokban gazdag Taar Ferenc visszatekintése. 1956. november végén helyesen vonja meg az „50-es évek" mérlegét: ,, . . . nem szabad mindent lesöpörni az asztalról egyetlen látványos mozdulattal! . . . meg kell mentenünk mindent, ami tényleges érték volt s folytatnunk kell — másként, jobban .. .!" A 114 dokumentumból álló válogatás tükrözi ennek a bő évtizednek minden szépségét, gondját, nehézségét. A könyvészeti kiegészítés, a válogatott bibliográfia a tárgyalt időszak irodalmából jó segítség az érdeklődő olvasónak, a kutatónak, anná is inkább, mivel a dokumentumkötet szerves része. A sorozat és egyben a levéltár közleményeinek új kötete gazdagodás mindnyájunk, nemcsak a Hajdú-Bihar megyei kutatók részére. Az értékek mellett néhány, bosszantó apróság: Az Évkönyvben nem táálható tárta omjegyzék, a Közlemények 17. sz. kötetében a közölt dokumentumok jegyzéke. Kár! Hiányoljuk az évkönyvből a levéltári jelzetek feloldását! Bosszankodunk az üres oldalak 243